Onnan kapott dicséretet az Anora, ahonnan nem vártuk, pedig teljesen logikus

Az Anora a szexmunkások világába kalauzol. A címszereplő (Mikey Madison) New York-i sztriptíztáncosnő, de egyéb szolgáltatásokra is bérelhető, így lesz alkalmi barátnője egy orosz oligarcha fiának (Mark Eydelshteyn).

Kapcsolatuk már rövid távon igazolja az engelsi dialektikát, pedig a filmnek nem sok köze van a nemzetközi munkásmozgalom történetéhez: a fiatalok által gyakorolt szex mennyisége minőségbe csap át, egymásba szeretnek és összeházasodnak Las Vegasban, ahol nem kerítenek nagy feneket az efféle kezdeményezéseknek. Ezt erősen nehezményezik a gátlástalan orosz szülők, ezért útnak indítják embereiket, hogy vessenek véget a románcnak.

A kritikusok egy emberként dicsőítik a filmet, és még időben érkezett egy profi hozzászólás is: egy kaliforniai szexmunkás foglalta össze véleményét a Slate.com-on.

Brisdon Roberts rögtön leszögezi, hogy az Anora azon kevés filmek egyike a szexipar legmélyebb bugyrairól, aminek egyetlen pillanata sem gáz, márpedig ő igazán tudja, mit mihez kell viszonyítani. Roberts mint bennfentes azonnal észrevette, hogy Baker hihetetlenül alapos terepmunkát végzett: a filmben ábrázolt szexipari dolgozók úgy léteznek, beszélnek és veszik a levegőt, ahogyan a valóságban.

Brisdon Roberts nagyra értékeli, hogy Baker nem csupán a saját tapasztalataira hagyatkozott, hanem aktív szexipari dolgozókat kért fel szakértőnek filmje elkészítéséhez.

Egyikük a kanadai Andrea Werhun, aki bestsellert írt szexmunkásként szerzett tapasztalatairól (Modern Whore), a másik Sophia Carnabuci rúdtáncoktató Brooklynból, ő vértezte fel Mikey Madisont a szakma fortélyaival, a sztriptíztáncosnők különleges szlengjét is beleértve. Egyébként pedig az Anorában látható mellékszereplők jelentős része aktív szexmunkás, önmagukat alakítják, még hitelesebbé varázsolva a filmet.