Von der Leyen embere nyolcszáz milliárd eurós hitelt akart lenyomni a tagállamok torkán

Minden a közös hitelfelvétellel kezdődik és ott is végződik Mario Draghi jelentésében az európai versenyképesség feltámasztásáról. Az ötlet nem új, ahogyan annak elutasítása sem. Az Európai Központi Bank volt elnöke egy évig készült tervének alapja egyetlen nap alatt bukott meg – írja a Mandiner.

Szinte be sem fejezte Mario Draghi az európai versenyképesség tervét tartalmazó jelentés ismertetését, Németország azonnal és csípőből reagált. A nagy ívű tanulmány – amelyen az Európai Központi Bank volt elnöke Ursula von der Leyen kérésére egy éven át dolgozott – ugyanis évi 800 milliárd eurót javasol belepumpálni az európai gazdaságba, hogy annak egyáltalán esélye legyen labdába rúgni az Egyesült Államok és Kína mellett. Draghi azzal érvelt, hogy az európai versenyképesség amortizációja már olyan szinten jár, amelyet csak azonnali és a lehető legdrasztikusabb megoldásokkal lehet kezelni, a tagállami konszenzust kereső halogatás pedig minden nappal egyre közelebb löki a sír széléhez az EU-s gazdaságot.

A kérdés, amelyre mindenki tudta a választ, egyértelmű volt: honnan rántson elő az Unió ekkora összeget, miből forgassa bele a GDP-jének öt százalékát egy gazdaságmentési tervbe? Draghi semmi újat nem tudott ajánlani: mint az elmúlt évek minden gazdasági vagy védelmi javaslata, ez is a tagállamok közös hitelfelvételén alapul. Az EKB exelnöke a versenyképesség finanszírozására pontosan azt a megoldást veti fel, amelyet minden brüsszeli „megmentő” csomagötlet tartalmazott eddig is, és pontosan azt, amelynek a fiskálisan keménykezű tagállamok újra és újra mereven ellenállnak.

Németország azonnali válasza természetesen határozott nem volt. Christian Lindner pénzügyminiszter a Draghi-beszéd után röviddel már be is jelentette, hogy a terv nem fogja megoldani az alapvető strukturális problémákat. „Rendkívül szkeptikus vagyok Draghi úr közös adósságról szóló ötletével kapcsolatban. Az ugyanis röviden összefoglalható: Németországnak még többet kell fizetnie másokért. Ez nem lehet a mesterterv” – fogalmazott, gyakorlatilag a jelentés nyilvánosságra kerülésének napján legyilkolva annak legfőbb kritériumát.

A tagadó választ erősen támogatja a német alkotmány adósságfékről szóló passzusa, amelyet a Scholz-kabinet forrásátcsoportosítással és különböző költségvetésen kívüli zsebek létrehozásával próbált meg kikerülni – egészen addig, amíg az Alkotmánybíróság rá nem csapott az asztalra, a kormány pedig dobhatta a kukába a költségvetési tervezetet, és kezdhette elölről az egészet, ezúttal stiklik nélkül. Ahogy a Bloomberg fogalmazott: ironikus módon a német gazdaságnak óriási szüksége lenne a Draghi-jelentésben megfogalmazott befektetési akciótervre, ám még az ipari szegmens egyes szereplői is lesújtóan nyilatkoznak a volt EKB-vezér ötleteléséről a közös hitelfelvétel emlegetése miatt.