A Covid–19-ért felelős vírus burjánzik a vadon élő állatokban

A kutatók közel 800, rehabilitációs központokban tartott vagy csapdába ejtett és a szabad természetbe engedett állatból származó orr- és szájüregi kenetet vizsgálva hat különböző fajnál azonosítottak olyan antitesteket, amelyek arra utaltak, hogy valamikor SARS-CoV-2 vírussal fertőződtek meg – írja az ScienceAlert.

A legtöbb fertőzött fajt Észak-Amerikában találták, és a kutatók szerint valószínű, hogy a vadon élő állatok széles körben ki vannak téve a vírusnak. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy nem találtak bizonyítékot arra, hogy a SARS–CoV–2 a vadon élő állatokról visszavihető lenne az emberre.

A nagy emberi aktivitású helyszíneken háromszor nagyobb volt a vírus antitestek előfordulása az állatokban, ami arra utal, hogy – mint a legtöbb betegség esetében – az emberek segítik elő a terjedés nagy részét. Az emberek kétszer annyi vírust adnak át más állatoknak, mint amennyit mi kapunk tőlük.

Mivel az emberek ritkán kerülnek fizikai kapcsolatba a vadon élő állatokkal, a kutatók gyanúja szerint a vadon élő állatok SAR–CoV–2 vírusnak való kitettsége nagyrészt közvetve, a szeméten és a szennyvízen keresztül történik.

„A vírus célja, hogy több embert megfertőzzön, de a védőoltások sok embert megvédnek” – mondja Carla Finkielstein, a Virginia Tech molekuláris biológusa. „Így a vírus az állatok felé fordul, alkalmazkodik és mutálódik, hogy az új gazdaszervezetekben boldoguljon.”

Aggodalomra ad okot, hogy kialakul egy szylvatikus ciklus – amikor a vírus eléggé mutálódik ahhoz, hogy a vadon élő állatpopulációkban is fennmaradjon –, ami az új mutációk újabb potenciális forrásává válik, ami potenciális kockázatot jelent az emberekre nézve.

A kutatók 126 vérmintát elemezve megállapították, hogy a vadon élő állatokban lévő törzsek többsége megegyezett az emberekben találtakkal. Egy korábban nem bejelentett mutációt azonban kimutattak egy oposszumból vett vírusban. Ez a mutáció megkönnyítheti a vírus számára, hogy elkerülje a jelenlegi antitestjeinket.

Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy a Covid–19 folyamatos felügyeletére és további kutatásokra van szükség a vírus fajon belüli és fajok közötti mozgásának megértése érdekében.
„Fontos lesz folytatni a vadon élő állatokból és emberekből származó változatok szekvenálását annak felmérése érdekében, hogy a SARS–CoV–2 alkalmazkodik-e a vadon élő állatok új gazdáihoz” - zárja Goldberg és csapata.