Tájkép csata után: tarka pénznyelő lesz az ukrán haderő

Többféle páncélozott harceszköze van az ukrán haderőnek, mint a bennünket körbevevő országoknak együttvéve – s ez igaz az ágyúkra, önjáró lövegekre, aknavetőkre s seregnyi más fegyverre is. Ha egyszer vége lesz – márpedig egyszer lezárul – akkor onnét ezt a tarka-barka kollekciót iszonyú pénzekért kell(ene) jó karban tartani. Már most leírható egy papírra, hogy nem lesz erre keret.

Ellátási és utánpótlási szempontból már most is rettenetes az ukrán front, s egyre inkább olyanná válik, ahogy újabb és újabb fegyverfajták érkeznek az országba. A sokféle harckocsihoz, ágyúhoz, repülőgéphez, gépjárműhöz, aknavetőhöz, drónhoz s ki tudja még mi mindenféle eszközhöz ugyanis tengernyi különféle alkatrész szükségeltetik – melyeket egyesével kell megrendelni a küldő országból vagy rosszabb esetben onnét, ahonnét a küldő állam kapta.

A nemzetközi katonai szakírók és portálok már a háború kezdetén fölhívták a figyelmet erre a nem csekély problémára, ám a nyugati politikusok – mondhatni rutinosan – lesöpörték az asztalról a kérdést. Így valójában mára oda jutottunk, hogy a legnagyobb jóindulattal Kijevnek juttatott mindenféle harceszközök sok esetben inkább púpot jelentenek az ukránok hátán, mint segítséget a fronton.

Ugyancsak komoly fejtörést okozhat már most a kijevi katonai vezetésnek, hogy mi történik akkor, ha – bármilyen eredménnyel is, de – lezárulnak a harcok. Eleve el kellene dönteni, mit tartanak meg – s mely az, amire végképp nincs szükségük. Az utóbbiak esetében sem egyszerű a történet, ugyanis a nemzetközi jog (meg a piacok törvényszerűsége) alapján csak azt lehet továbbértékesíteni harmadik félnek, amelyiknél a gyártó állam beleegyezett.

Konkrét példánál maradva: a fronton csúfosan elbukó amerikai Abrams harckocsikra jó eséllyel nem lesz szüksége a haderőnek. A felvetés ugyanakkor jogos: kinek kell majd olyasmi, ami amúgy gyászosan leszerepelt egy éles helyzetben?

Az első vonalban alkalmazott fegyverfajták számát tekintve a felsorolás gyakorlatilag napestig folytatható lenne – arról nem is szólva, hogy egy aknavető, ágyú vagy tank még mindig messze olcsóbban fönntartható, mint egy csöppet szofisztikáltabb vadászgép.

Egyébként a rendszerben tartás kérdésére adott felelet valójában eléggé tömör és most leírható: az ország újjáépítése mellett nem fog jutni kellő pénz és emberi erőforrás arra, hogy a tarka-barka arzenált megőrizzék, pláne kiegészítsék. A korábbi évtizedek „gyakorlatát” figyelembe véve pedig az is borítékolható, hogy a fegyverek nagy része a feketepiacon fog új gazdát találni magának…