Hihetetlen, mit találtak a tenger mélyén

Óceánkutatók megerősítették, hogy a mexikói Chetumali-öbölben található tenger alatti víznyelő a világ legmélyebb ilyen jellegű képződménye, de továbbra is rejtély, hogy valójában mi rejtőzik az alján – írta meg az Origo.

A Mexikó délkeleti partjainál található Taam Ja' kék lyuk legalább 420 méter mély, és ezzel megelőzi a Dél-kínai-tengerben található Sárkánylyukat, amelynek alja körülbelül 300 méterrel a tengerszint alatt van.

A kék lyukak olyan, tenger mélyén fekvő üregek, amelyek úgy jönnek létre, hogy a víz beszivárog a repedéseken keresztül, útközben pedig ásványi anyagokat old fel, és víznyelőket alakít ki. A Taam Ja' kék lyuk a Yucatán-félsziget közelében fekszik, ahol 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokat kiirtó, óriási aszteroida becsapódott. Amikor 2021-ben felfedezték, azt gondolták, a víznyelő nem lehet mélyebb 275 méternél.

Egy közelmúltban végzett, alaposabb vizsgálat viszont megállapította, hogy a Taam Ja' kék lyuk sokkal mélyebb, mint azt korábban gondolták. Hogy pontosan mennyire, azt továbbra sem tudni, mindenesetre az 500 méteres mélységre optimalizált kutatóműszer már nem volt képes adatokat küldeni a képződmény aljáról. 

A kutatók 2023 decemberében horgonyoztak le a lyuknál, majd kötélen keresztül egy kutatóműszert engedtek le a mélyére. A tapasztalatok alapján a kék lyuk legalább 420 méter, de még ennél is mélyebb lehet. Az üregben különböző hőmérsékletű és sótartalmú vízrétegek vannak.

Az egyik, nagyjából 400 méter mélyen lévő rétegben a sótartalom és a hőmérséklet megközelítette a közeli Karib-tengerben mért értékeket. 

Ez azt jelenti, hogy rejtett barlangok és járatok révén a mélyben összeköttetés lehet a két tenger között.

A kutatók szerint a Taam Ja' kék lyuk mélyén gazdag, egyedülálló élővilág lehet, ezt azonban a technikai akadályok miatt idáig nem sikerült feltérképezni.

A kék lyukak vízzel teli üregek, olyan tengerparti régiókban találhatók, ahol az alapkőzet oldható anyagból, például mészkőből, márványból vagy gipszből épül fel. Amikor a felszíni víz a kőzetekbe szivárog, feloldja az ásványi anyagokat és kiszélesíti a repedéseket, kialakítva a jellegzetes, víznyelő formákat.