„Tudok saját magam lenni” + VIDEÓK

Élvezem, amikor otthon lehetek, akkkor is élveztem, amikor még nem én voltam a csapatkapitány. Jó a közösség, és ami a legfontosabb: úgy tudok saját magam lenni, hogy nem változtattam a viselkedésemen. Sok mindenben benne vagyok, de meccsen vagy edzésen maximális odafigyelés van…

Ha dominálunk, akkor örülünk és kihasználjuk, viszont, ha olyan mérkőzés van, amelyen túlnyomóan védekezni kell, akkor ez mindenkire, természetesen rám is vonatkozik! 

Az a bizonyos, mindent eldöntő, Izland elleni gól

Nagyon kevés meccsen izgultam eddig életemben, de az Izland elleni hazai Eb-pótselejtező előtt igen. Már a meccs előtti hetek nagyon kavarósak voltak: a covid miatt az sem volt biztos, hogy hazajöhetek, végül összejött; annyira siettem, hogy Salzburgban hagytam a cipőmet! Emlékszem, a 10. percben volt egy izlandi szabadrúgás; nem szeretek a sorfalban állni, de ez inkább a gyermekkoromban volt igaz, ma már nem érdekel, ha fejbe rúgnak. Az izlandi játékos lövésénél felugrottam, de átrúgta felettem a labdát, de mondom, ez biztos, hogy megvan Gulának. Ám beejtette a kapuba... Tegyük hozzá: sok mecsen éppen ő mentette meg a seggünket, nem egyszer, nem kétszer. Úgy voltam vele: fordítsuk meg akkor! Az izlandi csapatkapitány egész mecssen velem volt elfoglalva, és semmi nem jött össze. Majd miután Nego beállt és kiegyenlített – azt sem tudom, hogyan – akkor már tudtam, hogy megnyerjük a meccset, bár azt gondoltam, a hosszabbításban. Az utolsó percben megindultam, gondoltam, lesz, ami lesz, de sikerült mindenkit levennem a pályáról. Addig életemben nem rúgtam laposan gólt. A hosszú vágta után csak annyi erőm maradt, hogy belerúgtam a labdába, és valahogy bement. Utána pedig jött számomra a blackout, mert mindenki rám feküdt. Ha még 25 másodpercig tart az ünneplés, valószínű elájulok…