A macskavizeletből is művészet lett egy késő középkori kódexben

A legrégibb magyar nyelvű kódexet például egy dobálózásba torkolló iskolai ütlegelésből mentette meg egy szemfüles diák, az ezeréves Exeter Book pedig jó ideig vágódeszkaként és poháralátétként volt gazdái mindennapjainak része.

A kölni városi levéltárban lévő darab mindkét csoportba tökéletesen illik, hiszen a hatszáz évvel ezelőtt, 1420 körül született példány nyitott lapjai közé annak születése közben odavizelt egy macska, a másoló pedig megpróbálta a legtöbbet kihozni a helyzetből, így a foltra, illetve annak okát elmagyarázó, nyomokban káromkodást is tartalmazó gondolatra is egy-egy kézzel mutatott rá, sőt a világ legrosszabbul sikerült macskaillusztrációjával is kétségbe ejtette az olvasókat.

A szerzetes így írt:

„Semmi sem hiányzik innen, de egy macska éjszaka ide vizelt. Átkozott legyen az a bosszantó macska, aki levizelte, és emiatt sok másik is [követte a példáját]. Vigyázzatok jól, és ne hagyjátok nyitva éjszakára a könyveket ott, ahol macskák lehetnek.”