Pusztító fegyver gyártásába kezdtek az oroszok – Az „atomfegyver” kistestvére és az ördög unokaöccse

Nem is csoda – a FAB–3000 csapásmérő tényezőinek ereje, feltételesen és nagyon durván, egy kis (lövedék típusú) taktikai nukleáris töltet robbanásához hasonlítható.

A bombát a Tu–22M3-as nagy hatótávolságú bombázók belső rekeszeiben helyezik el, és a katonai bloggerek szerint a Szu–34M frontvonalbeli szuperszonikus vadászbombázót is modernizálják.

A pusztítás mértékét mutatja a legerősebb lökéshullám (légi és szeizmikus), a túlzott gáznyomás és a törzsrombolás következtében keletkező nagyméretű szilánkok. A közvetlen ölési sugár körülbelül 46 méter, a repeszszórás pedig kétszázhatvan méter is lehet.

A FAB–3000 M–54 nagy robbanóerejű légibombát a szovjet légierő először 1954-ben alkalmazta, a kilencvenes években a gyártás megszűnt, de most újraindult.

A hadmérnökök már az NSZK kezdeteitől fogva mind magának a háromtonnás bombának a tökéletesítésén, mind pedig a hozzá (és más FAB-bombákhoz) tartozó egységes tervezési és korrekciós modul létrehozásán dolgoztak.