Ezért kétszereződik meg a depresszió kockázata a változókorban

A menopauza körüli életkorban a nőknél majdnem megkétszereződik a depresszió kockázata. Az egyik legismertebb teória szerint bizonyos nők sokkal érzékenyebbek a klimax előtti években zajló hormonváltozásokra. Ez pedig növeli a depresszió kialakulásának rizikóját. 

„A depressziókockázat az élethelyzettel is összefügghet. A perimenopauza időszakában a nőknek nagyon nehéz egyensúlyozniuk a munkából fakadó kötelességek, a másokkal, a családdal való törődés és az öngondoskodás közt. Néhányan képesek felismerni a szorongás, a stressz okait és tüneteit, de sokaknak nehézséget jelent az önmagukkal való szembenézés” – foglalta össze dr. Veres Andrea pszichiáter. Hozzátette, a probléma felismerése az első fontos lépés a megoldás felé vezető úton.

Szakember feladata eldönteni, hogy egy páciens csak lehangolt-e, vagy úgynevezett major vagy unipoláris depresszióban szenved. Ez utóbbi állapot összefüggésbe hozható az agyban található kémiai anyagok kiegyensúlyozatlanságával, ami akár a perimenopauza, menopauza időszakára jellemző hormonváltozások következménye is lehet.

Az unipoláris depresszió olyan tünetekkel hívhatja fel magára a figyelmet, amelyek bárkivel előfordulhatnak, ám két hétnél tovább tartanak:

• tartós szomorúság, szorongás, ürességérzés;
• reménytelenség, pesszimizmus;
• ingerlékenység;
• önértékelési zavarok, bűntudat;
• érdeklődés elvesztése a korábbi hobbik, aktivitások iránt;
• csökkent energiaszint, fáradtság;
• lassult mozgás, beszéd;
• koncentráció-, memóriazavar, döntéshozási nehézség;
• alvászavar, álmatlanság;
• étvágy és testsúly megváltozása (bármely irányban);
• fejfájás, hasfájás, más típusú fájdalmak, amelyeknek nincs fizikai oka és nem reagálnak a kezelésre;
• öngyilkossági gondolatok, esetleg kísérlet.

„Ha diagnosztizáltuk az unipoláris depressziót, mindig személyre szabottan döntünk a leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó kezelésről. Szóba jöhetnek a többi között antidepresszánsok és a kognitív viselkedésterápia is, sőt, leginkább a kettő együtt lehet képes visszaállítani a felbillent egyensúlyt. A legtöbb nő jelentős javulásról számol be az antidepresszáns kezelés hatására, még akkor is, ha több hétig is tarthat a teljes hatás elérése. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a súlygyarapodás, libidócsökkenés és izgatottság, de a legtöbb esetben ezek nem okoznak jelentős életminőség-változást. A pszichoterápia pedig segít az elért változások tartóssá és belsővé tételében, és abban is, hogy a páciensek előbb észrevegyék magukon azokat a tüneteket, amelyekkel orvoshoz kell fordulni” – hangsúlyozta dr. Veres Andrea.

Ugyanakkor a pszichiátriai kezelésen túl a menopauzában lévő nőknél és már a korábbi években is beválhat az ösztrogénpótlás a hangulatváltozások kezelésére.