Ahogy öregszünk, a színlátásunk megváltozik

Ahogy öregszünk, a testünkkel együtt változni kezd az a mód, ahogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Az ízlelés, a szaglás, a hallás és a látás érzékszervünk kevésbé élesek. Most egy új kutatás kimutatta, hogy idővel még a színérzékelésünk is halványul – írja az IFLScience.

A University College London (UCL) kutatói nemrégiben összehasonlították, hogy a fiatalabb és az idősebb emberek pupillái hogyan reagálnak a környezetben lévő színekre.

A csapat egy kis mintát vett fel 17 fiatal felnőttből (átlagéletkoruk 27,7 év volt) és 20 egészséges idősebb felnőttből (átlagéletkoruk 64,4 év). A résztvevőket egy elsötétített szobában helyezték el, ahol egy nagy érzékenységű szemkövető kamerával megmérték pupillájuk átmérőjét, miközben 26 különböző színt mutattak nekik, egyenként öt másodpercig.

A mutatott színek között a magenta, a kék, a zöld, a sárga és a vörös különböző árnyalatai – köztük sötét, tompított, telített és világos – szerepeltek. A résztvevőknek a narancs két árnyalatát és négy szürkeárnyalatos színt is mutattak.

Elemzésük során a csoport azt találta, hogy az egészséges idős emberek pupillájának átmérője kevésbé szűkül össze a színkromára adott válaszreakcióra, mint fiatalabb társaiké. Ez különösen a zöld és a magenta árnyalatok esetében volt szembetűnő. A résztvevők mindkét csoportja azonban hasonlóan reagált egy-egy színárnyalat „világosságára”.

„A pupillometriás adataink arra utalnak, hogy az életkor előrehaladtával fiziológiailag kevésbé érzékenyek leszünk a környezetünk színvilágára” – írják a szerzők. – Ezek az eredmények kiegészítik a korábbi viselkedéses kutatásokat, amelyek azt mutatták, hogy az idősebb felnőttek a felszíni színeket kevésbé kromatikusnak (színesnek) érzékelik, mint a fiatal felnőttek. Ezért azt javasoljuk, hogy a színek az életkor előrehaladtával elhalványulnak, és hogy kifejezetten kevésbé érzékenyek leszünk a színek relatív zöld vagy magenta telítettségi szintjére. Eredményeink nem mutatnak csökkent pupillareakciókat a színek relatív kék telítettségi szintjére.”

A vezető szerző, Dr. Janneke van Leeuwen nyilatkozata szerint „Eredményeink segíthetnek megmagyarázni azt is, hogy miért változhatnak a színpreferenciáink az életkor előrehaladtával - és hogy legalábbis néhány idősebb ember miért öltözik szívesebben merész színekbe.”

A kutatócsoport úgy véli, hogy ahogy öregszünk, úgy csökken a szervezetünk érzékenysége a színek telítettségi szintjeire az elsődleges látókéregben, az agy azon részében, amely a retináról érkező vizuális információkat fogadja, integrálja és feldolgozza. A demenciában szenvedő embereknél a színpreferenciák és más, a vizuális aggyal kapcsolatos tünetek megváltozhatnak – ezek helyes értelmezéséhez először fel kell mérni az egészséges öregedés színérzékelésre gyakorolt hatásait. Ezért további kutatásokra van szükség az eredmények funkcionális neuroanatómiájának körülhatárolásához, mivel magasabb agykérgi területek is érintettek lehetnek