Schmidt Éva szerint a mitikus öcs története Magyarországon folytatódik

Mint lapunknak a rendező elmondta, a zsákba varrtság, amelyet Schmidt Éva a vele készült filmekben megfogalmazott, egyfajta börtönszerű élet, kiszolgáltatottság, ami jellemző ránk, magyarokra, de a tőlünk keletebbre élő, velünk rokon kis népekre is. 

A ló után kötött zsákban nagy a sötétség, elkeserítő a fájdalmas kiúttalanság érzése! Mindez belénk vésődött, történik velünk évszázadok óta, ma is, mint elődeink, zsákba vartan próbálunk élni és túlélni – fogalmazott a rendező.

Az Aranyfejedelem ő éneke című hanti mítoszban a fejedelem öccsét az országba a fejedelem által behívott oroszok nem ölik meg, hanem zsákba varrják, és ló farkára kötve hurcolják végig a feldúlt, vérző országon. Schmidt Éva a zsákba varrtság metaforájában a saját sorsát és szeretett népei sorsát látta meg. 

Halmy György szerint a zsáklét azt jelenti, hogy a puszta fennmaradásunkért, szuverenitásunkért kell folyamatosan kiegyeznünk és állandó kiszolgáltatottságban élnünk. Ez pedig a mindennapjainkban, egyéni életünkben is nyomasztó érzésként, nyomásként, folytonos akadályoztatottságként jelentkezik – vallja a rendező.

Mint megállapította, a nagyon életszerű, aktualitását ma sem vesztő, több száz évvel ezelőtt keletkezett hanti énekben nehéz nem felfedezni a mában is érvényes elemeket.