Jelenleg leküzdhetetlennek tűnő akadályok tornyosulnak Ukrajna uniós tagsága előtt

Ukrajna uniós csatlakozása mit jelentene, mik a feltételek? Hogy állnak ott az emberi jogok, milyen a gazdaság állapota? Ezek a kérdések sorjáznak azóta, hogy Ukrajna 2022 februárjában benyújtotta az európai uniós tagság iránti kérelmét, 2022 júniusában pedig megkapta az uniós tagjelölti státuszt.

Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke állapítja meg azokat a feltételeket, amelyeknek minden, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országnak meg kell felelnie. A cikk emellett azt is rögzíti, hogy a felvételét kérő államnak tiszteletben kell tartania a 2. cikkben említett értékeket, vagyis az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak – értékét.

Ugyanakkor a csatlakozási tárgyalások egy tagjelölt országgal csak akkor vehetik kezdetüket, amikor az összes tagállam kormánya egyhangú határozatot hoz, amelyet az Európai Tanács megerősít. A tárgyalások az uniós joganyag elfogadására és végrehajtására fókuszálnak.

A cél az, hogy a tagjelölt ország teljesítse a tagság feltételeit, amelyet „koppenhágai kritériumoknak” neveznek. A koppenhágai kritériumok politikai és gazdasági követelményeket, valamint a  tagsággal járó kötelezettségek vállalására való képességet tartalmazzák.

Egyebek mellett ilyen teljesítendő kritériumok az alapvető értékeket – így a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségi jogok tiszteletét és védelmét – garantáló stabil intézményrendszer megléte és a működő, szabad piacgazdaság, valamint az EU-n belüli versennyel és piaci erőkkel való megbirkózás képessége; a tagsággal járó kötelezettségek felvállalásának és hatékony végrehajtásának képessége, beleértve a politikai, gazdasági és monetáris unió céljaihoz való ragaszkodást.

Az ún. koppenhágai kritériumok közé tartozik az Európai Unió Alapjogi Chartájában – amit az EUSz. a Szerződésekkel azonos jogi kötőerővel bíró dokumentumként ismer el – foglaltak betartása is. E helyütt nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kárpátaljai magyar kisebbséggel szemben atrocitások Ukrajnában a Charta számos cikkét megsértik így említhető:

 a 12. cikk (A gyülekezés és az egyesülés szabadsága): különösen ilyenek a politikai célú egyesülések, ezeket rendszerint korlátozzák a KMKSZ elleni támadásokkal, illetve a kárpátaljai nemzeti ünnepek megülésének ellehetetlenítésével;

 a 14. cikk (Az oktatáshoz való jog): az anyanyelvi oktatás korlátozása nem egyeztető össze a Charta rendelkezéseivel;

 a 21. cikk (A megkülönböztetés tilalma): a magyarok és főként a magyar nyelvet használók rendszeres diszkrimináció áldozataivá válnak Ukrajnában;

 a 22. cikk (A kulturális, vallási és nyelvi sokféleség): ezen cikk értelmében az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget – ez azonban az ukránokról kevésbé mondható el.

 a 41. cikk (A megfelelő ügyintézéshez való jog): ezen cikk (4) bek. szerint mindenkinek lehetősége van arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén írásban forduljon az Unió intézményeihez, és ugyanazon a nyelven kapjon választ – a magyar az EU egyik nyelve, mégsem kapnak lehetőséget a kárpátaljai magyarok magyar nyelvű ügyintézére.

Fontos, továbbá, hogy az EU-nak képesnek kell lennie új tag integrálására, ami Ukrajna jelenlegi gazdasági helyzetét, valamint az energiaválságban és inflációtól szenvedő Európai Uniót tekintve, jelen esetben nem feltétlenül adott. Korábban a nyugat-balkáni országok esetében az ún. „Stabilizációs és Társulási Folyamatban” további tagsági feltételek kerültek meghatározásra, amelyek leginkább a regionális együttműködésre és a jószomszédi kapcsolatokra vonatkoztak.

Ahhoz tehát, hogy egy tagjelölt ország felvételt nyerjen az Európai Unióba, számos követelménynek meg kell felelnie, melyeknek Ukrajna több esetben sem tesz eleget. Mindezek mellett Ukrajna csatlakozása több tekintetben is nehézséget okozna az EU-nak:

• Az uniós források elosztását teljesen újra kellene így strukturálni, aminek viszont több tagállam (jelentős részben Közép-Európában) is kárvallottja lehetne.
• Ukrajna rendkívül elmaradott országnak számít az unió tagállamaihoz képest, így elképesztő arányban áramlanának oda kohéziós források, amelynek elsősorban a közép-kelet-európai térség lenne a kárvallottja.
• Egyes számítások szerint az EU hosszú távú (hétéves) költségvetésének jellemzően nagyjából a 65 százalékát, vagyis csaknem kétharmadát, a mezőgazdasági és a szegényebb régióknak szánt fejlesztési források teszik ki. Ezek túlnyomó részére Ukrajna jelentkezne be, legfőképpen a visegrádi országok, illetve Bulgária és Románia fejlesztésének rovására.
•  Az ukrán gazdaság súlyos veszteségeket szenvedett el, az előzetes adatok szerint 2022-ben több mint 30 százalékkal zsugorodott az ország GDP-je. Egy becslés szerint a háború utáni újjáépítés költsége (ezek még 2022-re vonatkozó számítások) elérheti a félbillió dollárt. Az „öreg kontinens” jelenleg nem engedhet meg magának ekkora kiadást.
• Ukrajna nyugati integrációját Oroszország az érdekszférájába való provokatív beavatkozásként élné meg, és ez fokozottan érvényes a NATO-csatlakozás kérdésére is, amelynek komoly szintű előrehaladása beláthatatlan következményekkel is járhatna (p. háborús eszkaláció).
•  Az, hogy Ukrajnát ennyivel hamarabb felvennék, mint Albániát, az Észak-macedón Köztársaságot, Montenegrót, Szerbiát és Törökország, súlyos sértés lenne ezen országokra nézve, és diplomáciai válságba sodorná az EU-t.
•  Ukrajnában a jogállamiság is súlyos válságban van, köszönő viszonyba sem kerülve az európai sztenderdekkel. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ennek kapcsán korábban kijelentette, hogy a korrupció „jelentős akadálya” az ukrajnai üzleti tevékenységeknek.

Az Ernst & Young által korábban (külön évekre vonatkozóan) végzett kutatása kimutatta, hogy a kenőpénzt elfogadó felsővezetők gyakorlata a 2010-es években jelentősen erősödött Ukrajnában. További negatív tendencia az individuális és kollektív emberi jogok jelentős része (így különös a kisebbségi jogok) helyzetének romlása Ukrajnában, így az elmúlt közel egy évtizedben a kisebbségpolitika, a kisebbségi jogok alakulása.

Hétköznapi atrocitások, és jogi nyomásgyakorlás történik az ukrán állam részéről:

• Idén rendeletre hivatkozva eltávolította a magyar zászlókat több kárpátaljai közintézményről az ukrán rendőrség.
• Az ukrán Legfelsőbb Tanács (Parlament) által, 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatásról szóló törvény, jelentős mértékben sérti a csatlakozási kritériumokat, azáltal, hogy megvonja a nemzeti kisebbségek alapvető jogát – többek között a 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbségét – hogy anyanyelvükön részesüljenek oktatásban.
• A 2022 februárjában kitört háborúig körülbelül 500 kisebb-nagyobb atrocitás történhetett a kárpátaljai magyarokkal szemben Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint. Ezek közül a legsúlyosabbak:
  •  a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) székháza elleni támadások;
  •  a kárpátaljai nemzeti ünnepek megülésének ellehetetlenítése;
  •  a nemzeti szimbólumoknak a meggyalázása (pl. zászlók levétele közhivatalokról);
  •  az említett KMKSZ elnökének, Brenzovics Lászlónak de facto száműzése Kárpátaljáról, magyarországi politikusok – például Potápi Árpád János – kitiltása Ukrajnából.
• A háború után a helyzet csak romlott:
  •  a munkácsi Turul-szobor ledöntése;
  •  a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában zajló események (pl. megtiltották a magyar nemzeti himnusz lejátszását az iskolakezdéskor, tanárelbocsátás).

Amennyiben tehát Brüsszel szemet hunyna a felsoroltak felett, azzal ismét szembe kerülne a saját alapszerződéseivel, hátat fordítva az Európai Uniót – elviekben – évtizedek óta meghatározó, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében rögzített elveknek.