Eddig ismeretlen pusztító gombák terjednek Magyarországon

A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének (HUN-REN ATK NÖVI) kutatói molekuláris biológiai eszközökkel vizsgálták a szőlőlisztharmatot okozó Erysiphe necator gombát. Igazolták, hogy e kórokozó állományainak genetikai összetétele nem egységes Magyarországon. A hazai populációk genetikailag elkülönültek, összetételük erősen borvidékfüggő. Az átfogó kutatás során az E. necator tizennégy genotípusát azonosították hazánkban, amelyek közül nyolc eddig teljesen ismeretlen volt – írja az origo.hu.

Az Erysiphe necatornak több elkülönült genetikai csoportja ismert Európában, azonban máig nem tisztázott, hogy mi tartja fenn a stabil genetikai különbségeket. A HUN-REN ATK NÖVI kutatói ezért több mint kétezer mintát gyűjtöttek hat magyarországi borvidékről, hogy azonosítsák a kórokozó hazánkban előforduló genotípusait, és megvizsgálják, hogy mi állhat a különbségek hátterében.

A szőlőlisztharmatot okozó Erysiphe necator gombával fertőződött fehérszőlő levele

Fotó: AFP/Biosphoto/Claudius Thiriet

Emellett az egyik leggyakrabban alkalmazott gombaölőszer-csoporttal, az úgynevezett demetiláz-inhibitor (DMI) típusú fungicidekkel szembeni rezisztenciával összefüggésbe hozható genetikai változatokat is tanulmányozták. Az eredmények szerint e genotípusok az egész országban megtalálhatók, azonban borvidékenként jelentősen eltérő arányban. Előfordulásukat nem befolyásolta, hogy az adott területen alkalmazták-e a növényvédő szert.

Az adatok arra is rámutattak, hogy a különböző borvidékekről származó e. necator-populációk között jelentős genetikai különbségek vannak.

A kórokozó tizennégy genotípusát azonosították hazánkban, amelyek közül nyolc eddig teljesen ismeretlen volt. A korábban elterjedt, két genetikai csoportot számontartó koncepcióval ellentétben az E. necator populációi sokkal összetettebbek. A különbségek fenntartásában a földrajzi távolságnak, a szőlőfajtáknak és az egyes évjáratok közötti különbségeknek is szerepe van.

Ezeket a helyi eltéréseket a növényvédelmi kezelések tervezésekor is érdemes figyelembe venni. Az eredmények emellett a rezisztenciamarkerek folyamatos monitorozásának jelentőségét is alátámasztják.

Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.