A Mona Lisa belsejében elrejtett mérgező titok

Francia és brit kutatók a Mona Lisa egy rejtett sarkából vett aprócska mikromintát vizsgáltak meg, és különböző röntgendiffrakciós és infravörös spektroszkópiai képalkotó technikákat alkalmaztak a felhasznált anyagok azonosítására.

A csapat nemcsak olajat és ólomfehérjét talált – ahogyan az várható volt –, hanem egy ritka vegyületet, a plumbonakritet is. A plumbonakrit akkor keletkezik, amikor az olaj és az ólom(II)-oxid (vagy PbO) reakcióba lép egymással, ami arra utal, hogy ez utóbbi vegyületet használta da Vinci.

„Leonardo valószínűleg arra törekedett, hogy a Mona Lisa falapjának bevonására alkalmas sűrű festéket készítsen az olaj nagy mennyiségű ólom(II)-oxiddal, PbO-val történő kezelésével” – írják a kutatók a közzétett tanulmányukban.

Ugyanezt a PbO vegyületet találták meg több mikromintában is, amelyeket az Utolsó vacsora, da Vinci másik híres festményének felületéről vettek. Az olasz művész írásaiban azonban a PbO-ra vonatkozó egyetlen utalás a bőr és a haj gyógyítására vonatkozott.

Bár írásaiban nem szerepel, mégis úgy tűnik, hogy da Vinci ezt az ólom(II)-oxidot használta alapozó rétegként. Erről már korábban is voltak feltevések, de most már több közvetlen bizonyítékunk is van rá.

Úgy gondolják, hogy az ólom(II)-oxidot da Vinci felmelegítette és feloldotta lenmag- vagy dióolajban, így egy olyan keveréket kapott, amely sűrűbb és gyorsabban szárad, mint a hagyományos olajfestékek – egy olyan receptet, amelyet aztán más művészek is használtak.

Ugyanezt a plumbonakrit anyagot fedezték fel Rembrandt 1642-ben – majdnem másfél évszázaddal a Mona Lisa után – készült Az éjjeli őrjárat című festményén is. Ez arra utal, hogy a holland mester hasonló technikát használt, mint da Vinci.

Ez a felfedezés egy újabb példa arra, hogy a modern kori elemzési technikák új eredményeket tárnak fel a történelmi műtárgyakkal kapcsolatban. A fejlett 3D renderelést korábban már használták egy másik da Vinci-festmény, a Salvator Mundi tanulmányozásához.

Ez egyben Leonardo da Vinci állandó találékonyságának bizonyítéka is, aki nemcsak a festészetben, hanem számos más területen – többek között a matematikában, a kémiában és a mérnöki tudományokban – is hatalmasat alkotott.

„Olyan ember volt, aki szeretett kísérletezni, és minden egyes festménye technikailag teljesen más” – mondta Victor Gonzalez kémikus, a franciaországi Institut de Recherche de Chimie Paris munkatársa az Associated Pressnek.