Segítség, csak sültkrumplit eszik a gyerek ketchuppal!

Vannak jól evő és és rosszul evő gyerekek. Sok mindent hozunk otthonról, jó és rossz szokásokat egyaránt, de szerencsére a gyerekek rugalmasabbak, és könnyebben vesznek fel új szokásokat, mint a felnőttek. De hogyan szoktassuk rá a gyerekeket a kóstolás élvezetére? – írja a ridikul.hu.

Ismertem egy kisfiút, aki éveken keresztül szinte csak ketchupot volt hajlandó enni, mondjuk sült krumplival vagy kenyérrel. Evett persze néhány egyéb ételt is, ha volt hozzá ketchup. Aztán amikor elkezdett a bölcsi-előkészítő játszócsoportba járni, vagyis közösségbe került, hirtelen enni kezdett. De csak a csoportban. Megette a tésztákat, a húsokat és néha-néha egy-két kanál zöldséges ételt is. Otthon persze maradt a ketchup, de már ez is hatalmas előrelépésnek számított. Később még több ilyen gyerekkel találkoztam – és egyikük sem volt sem hiperaktív, sem autista, sem semmilyen fejlődési rendellenességgel küszködő kisgyerek. Az egyik kisfiúnak az anyukája például margarinos, ételízesítővel megszórt (!) kenyeret adott uzsonnára rendszeresen, mert ő is azt szerette. Meg a mentolos rágót, minden nap bölcsi és ovi után, hároméves kortól. Mit ne mondjak, gyakran szökött magasra a szemöldököm abban az időben.

Vannak jól evő és rosszul evő gyerekek, az ízlésünk egy részét, ahogy a habitusunkat is a genetikánk határozza meg, azonban egy része igenis fejleszthető. Minden baba úgy jön a világra, hogy az édes ízeket szereti, mert az anyatej édes. Minél idősebbek vagyunk, annál inkább kedveljük meg a savanykás, majd a keserű és a csípős ízeket. Az, hogy valaki válogatós, még nem kell, hogy rosszat jelentsen, megválogathatja valaki úgy is az általa kedvelt ízeket, hogy azok ne a gyengébb, hanem a magasabb minőségű élelmiszerek legyenek – ekkor például igényesnek hívjuk azt, aki válogatós. Sok szülő panaszkodik arról, hogy a gyereke csak néhány ételfajtát hajlandó megenni, egyebekben finnyás és válogatós. Azonban ha az ember jobban belekérdez, milyenek az otthoni főzési-étkezési szokások, sokszor ugyanazokkal a helyzetekkel találkozik. Az alábbiakban néhány egyszerű, de hosszú távon jól alkalmazható lépést mutatunk annak érdekében, hogy a gyerekek szimplán szeressenek enni és ételeket kóstolni.

Mindent csak lassan, lépésenként

Először is ahol a szülő is finnyás, ott miért lenne más a gyereke? Hiszen azt utánozza, amit otthon lát. Ha apa is kizárólag rántott húst hajlandó enni uborkával és sült krumplival, nyilván a gyerek sem fogja követelni a spenótot. A két tűz közé került anyának ilyenkor nincs könnyű dolga…

• A gyerekek nagyon vizuálisak, az étkezés pedig részben szintén igencsak vizuális tevékenység. Sokszor segít az ételek kiválasztásában, hogy együtt keresik ki a szakácskönyvből vagy az internetről, mit főzzenek hétvégén/vacsorára.
• Jó kompromisszumos megoldás, ha egy fogás két felét (például köret és húsétel) ketten választják ki: egyiket a gyerek, a másikat a szülő, és megállapodnak, hogy mindenki eszik a másik által választottból is.
• Az ismeretlen ízeket mindig valamilyen ismert íz párosításával vezessük be (pont, mint a kisbabáknál).
• Bevált alapszabály, hogy ételt kapásból elutasítani nem lehet: kóstolás után viszont mindenkinek joga van azt mondani, hogy „köszönöm, nem kérek, mert nem ízlik”.
• Vásárláskor adjuk meg a lehetőséget a gyereknek, hogy ő válasszon magának valamilyen új felvágottat, sajtot, zöldségfélét, gyümölcsöt: ha drágább terméket választ, vegyünk belőle csak egy kis adagot, amit ő megkóstolhat. Hosszú távon azonban így szokja meg azt, hogy jó dolog új ízeket próbálgatni, kóstolgatni, a megszokott szendvicseket újdonságokkal ízesíteni – ehhez akár három szem olajbogyó, egy vékony szelet aromásabb sajt vagy öt deka pástétom is elég.
• Étkezzünk gyakran „kipakolós” reggelik, vacsorák keretében: az ízlésesen kikészített, többféle felvágott, tejtermék, zöldségféle mindenkinek nagyobb kedvet ad a falatozáshoz, és a gyerekek általában sokkal többet csipegetnek így, mintha egy szelet szendvicset kapnának – még ha éppen ugyanazt eszik így is.
• Szintén bevált módszer, hogy „a tányéron lévő három ételből kettőt válassz ki, és egyél belőle”: vagyis a húsétel mellé mindig van egy zöldségköret és valami gabonaköret, így szintén megvan a választás lehetősége mindenki számára.