K9 kutyák: a legkeményebb szuperkatonák

A kutyák tenyésztése és kiképzésének első fele jellemzően nem Amerikában történik, hanem Európában. A javarészt szlovák, cseh, német  és magyar kiképzők a kölykök kiválasztásával  a fiatal kutyák alapképzésével járulnak hozzá az amerikai szolgálatikutya-állomány kimagasló minőségéhez.

A kutyákat innen exportálják az Államokba: van, hogy előzetes megtekintés után, de egyre gyakoribb az is, hogy a kutyákat „látatlanban”, telefonos, e-mailes egyeztetések alapján küldik ki.

A kiérkezés után szakemberekkel, kiképzőkkel kerül sor a mindent eldöntő tesztekre, mely alapján meghatározzák, hogy helyet kaphat-e  a kutya az USA hadseregében, vagy a rendőrségnél. A tét nem csupán a kereskedők és tenyésztők szempontjából óriási, hanem a kutyák szempontjából is döntő. Ha a vizsga nem sikerül, az visszautat és sok esetben hányatott sorsot is jelent a kutyának, melyben a hazarepülés Európába csak a legkevesebb probléma.

A „beválogatott” kutyákkal tovább folytatják a munkát: a rendőrség is rendelkezik kiképzőtelepekkel, de ennél is gyakoribb, hogy magánkézben lévő kiképzőbázisra  kerülnek. Ezek a kiképzőtelepek a Department of the Army,  K9 márkatulajdonos szerződéses partnerei, akiknek jogosultsága odáig terjed, hogy a szolgálati kutyavezetőket és a kutyákat együtt készítsék fel a későbbi, „hivatásos”  feladatokra.

Nem csupán a hadszíntéren kerülnek bevetésre, a hétköznapokban is komoly szerepe van a K9-kutyáknak. A szájkosár nélküli kutya ún. „éles”  bevetése az utcán mindennapos dolog Amerikában. Segítik a gyanúsítottak, bűnözők elfogását, de például a börtönökben is gyakran használják ki a kutyák tekintélyét, segítségét. Kint teljesen más a jogszabályi háttér, mint itt, Európában. 

Előfordul mindkét oldalon – a bűnözők és a kutyák oldalán is –, hogy komoly sérülések történnek a bevetések során. Gyakoriak a hősi halállal, nemzeti pompával, díszsortűzzel végződő K9-történetek. Ennek oka a lőfegyverhasználat elterjedtsége.

Szerencsésebb esetben megéri a kutya a nyugdíjas kort vagy sérülései lehetőséget adnak egy átlagos kutyaéletre. Ilyenkor a kutyavezető a családjához veheti az állatot. Sok ismert eset bizonyítja azonban, hogy a kutyáknak lételemévé válik a szolgálat. Nyugdíjas korban is elvárják, szeretik, ha a gazdi legalább külső szemlélőként elviszi magával néhány szolgálatba. A kutyavezetők állítása szerint boldog éveket adhat a kutyának, ha nem érzik mellőzve magukat. Egy profi kommandósnak kiképzett kutya mellékvágányra állítása meg szinte minden esetben a gyors fizikai leépülést, depressziót és a halált jelenti.

Az Egyesült Államokban már-már saját rajongótábora van a K9-kutyáknak. Hatalmas tisztelet, megbecsülés, kultusz övezi őket és munkájukat. Túlnyomórészt a német juhász és a Malinois fajta képviselői a K9-es szuperkutyák.