Királyi palota falának 2900 éves téglája ősi növényi DNS-t rejt

Egy közel 3 000 éves agyagtéglából egy rakás ősi növényi DNS-t nyertek ki, ami a mai Észak-Irak területén található ősi növényvilág időkapszuláját tárja fel. A szerzők egy olyan technikát adaptáltak, amelyet általában olyan anyagoknál használnak, mint a csont, módszert a világ minden tájáról előkerült agyagleletekre is alkalmazni lehet – írja az IFLScience.

Az agyagtégla 2900 évre nyúlik vissza, a lelet pontos datálását a rajta található felirat tette lehetővé. Az akkád nyelven, ékírással írt felirat egyértelműen kimondja: „Ashurnasirpal asszír király palotájának tulajdona”. 

A tégla jelenleg a Dán Nemzeti Múzeumban található, és a múzeumban 2020-ban egy digitalizálási projekt során a kutatók rájöttek, hogy lehetséges lehet DNS-t kinyerni a belső magjából, amely évezredekig feküdhetett ott, védve a szennyeződéstől. 

A korabeli mesteremberek ezt a téglatípust sár, szalma és néha állati trágya keverékének napon történő szárításával készítették. Az a tény, hogy az agyagot nem tették ki a tűz extrém hőjének, azt jelenti, hogy a benne rekedt genetikai anyagnak jó esélye volt arra, hogy megmaradjon az idők során.

Egy olyan protokollt adaptálva, amelyet általában csontokból történő DNS-nyeréshez használnak, a csapat sikeresen összegyűjtötte és szekvenálta a tégla keletkezésének idejéből, Kr. e. 879 és 869 közé visszamenőleg származó DNS-t.

A kivont DNS szekvenciáit a régió modern botanikai feljegyzéseivel, valamint az ősi asszír növényleírásokkal összehasonlítva a kutatócsoport 34 különböző rendszertani növénycsoportot tudott azonosítani, köztük a káposztafélék (Brassicaceae), a kenderfélék (Ericaceae), a babérfélék (Lauraceae) és a fűfélék (Triticeae) csoportját.

„A téglán található felirat miatt az agyagot egy adott régió egy viszonylag meghatározott időszakához tudjuk rendelni, ami azt jelenti, hogy a tégla a biológiai sokféleség időkapszulájaként szolgál, amely egyetlen helyszínre és annak környezetére vonatkozó információkat tartalmaz. Ebben az esetben egyedülálló hozzáférést biztosít a kutatók számára az ókori asszírokhoz” – magyarázta a közös tanulmány első szerzője, Troels Arbøll, szintén az Oxfordi Egyetemről.

Ez a projekt nemcsak fényt derített az évezredekkel ezelőtt itt jelenlévő növényfajokra, hanem megnyitotta annak lehetőségét is, hogy a technikát más leletekben rejlő titkok feltárására is alkalmazzák. Az agyagtárgyak mindenütt jelen vannak a régészeti lelőhelyeken világszerte, és gyakran pontosan keltezhetők, így rengeteg más anyagot is fel lehet most tárni.

Ha ezt hozzáadjuk az elveszett civilizációkkal kapcsolatos új ismeretek lehetőségéhez, akkor világossá válik, hogy ez számos tudományág tudósai számára áldásos lehet.

„Ez a kutatási projekt tökéletes példája az interdiszciplináris együttműködés fontosságának a tudományban, mivel a vizsgálatba bevont sokféle szakértelem holisztikus megközelítést biztosított az anyag vizsgálatához és az abból származó eredményekhez” – mondta Rasmussen.