Íme a Föld és a Hold a Luna–25 szemével

Felszült pillanatokat éltek át az Orosz Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézetének (IKI RAN) munkatársai az elmúlt napokban, amikor elvégezték a Luna–25 automata állomás fedélzetén lévő tudományos műszerek telemetriai és mérési adatainak expresszelemzését. Vajon képes lesz a szonda a történelmi feladatának teljesítésére?

Úgy tűnik, a válasz az, hogy igen. „Minden műszer teljes működőképességet és készenlétet mutatott a Hold-kutatásra. Analóg és digitális csomópontjaik és blokkjaik tökéletesen működtek” – olvasható az IKI RAN jelentésében.

A Luna–25 körülbelül 310 ezer kilométeres távolságra jár a Földtől, a fedélzeti televíziós kamerái pedig most először képeket sugároztak az űrből. Az űrkutatási intézet három fotót közzé is tett gyorsan. Az egyiken a távolodó planétánk ragyog a kozmosz örök éjszakájában.

A Föld látképe több mint 300 ezer kilométerről

Fotó: MH/IKI RAN

Az első mérések nemcsak a Luna–25 állapotáról szolgáltattak fontos adatokat, de a későbbi űrutazások tervezéséhez és biztonságos lebonyolításához is hozzájárultak. Például az ADRON–LR magfizikai műszer folyamatosan figyeli a szondára ható kozmikus sugárzás erősségét.

„Általánosságban elmondható, hogy az űrben végzett első tudományos mérések adatainak kifejezett elemzése azt mutatta, hogy a Luna–25 automata berendezés egy jól megtervezett, megbízható komplexum. A szovjet korszak expedícióival ellentétben az állomáson nincs túlnyomásos rekesz, a műszerek a világűrben működnek. Ugyanakkor az állomásrendszerek biztosítják a fedélzeti tudományos berendezések számára az optimális hőviszonyokat, az energiához, a vezérléshez és rádiókommunikációhoz szükséges erőforrásokat” – tájékoztatott az IKI Ran.

A másik fotón, amit az intézet megosztott a honlapján, parányi foltként pislákol a Hold, a Luna–25 célja.

A Hold még csak távoli fénypont

Fotó: MH/IKI RAN

A szonda, amikor eléri égi kísérőnket, néhány napot kering körülötte, majd a déli póluson kísérli meg a leszállást, hogy ott vízjég után kutasson, valamint a talaj szerkezetét vizsgálja, nem utolsósorban azért, mert az orosz űrkutatók terveiben egy állandó holdbázis felállítása is szerepel.