Milyen nyelven beszéltek a neandervölgyiek?

„A neandervölgyiek szinte bizonyosan olyan nyelveket beszéltek, amelyek teljesen hasonlítanak a mi nyelveinkhez, de szerkezetileg kevésbé bonyolultnak és funkcionálisan kevésbé rugalmasnak tűntek” – írja Antonio Benítez-Burraco, a Sevillai Egyetem nyelvésze. Ez a következtetés az ókori emberek beszédképességének elemzésének eredménye, ötvözve az anatómiai, társadalmi-kulturális, kognitív, környezeti és genetikai bizonyítékokat.

A szerző elmagyarázza, hogy a neandervölgyi hangrendszer nagyon hasonlít a miénkhez, ami arra utal, hogy képesek voltak legtöbbször ugyanazokat a hangokat produkálni, mint mi. Hasonlóképpen, hallásuk is hasonló volt a modern emberéhez, amely azt jelzi, hogy rendelkeztek a szükséges hardverrel a komplex hangkommunikációhoz.

A neandervölgyi koponyaüreg alakja azonban azt sugallja, hogy agyuk kevésbé volt „gömbölyű”, mint a miénk, ami azt jelenti, hogy a thalamus – a nyelvi feldolgozásban erősen érintett terület – kevésbé lehetett kiemelkedő. Ez viszont olyan feltételezésekhez vezetett, hogy a neandervölgyiek kevésbé voltak képesek a „keresztmodális gondolkodásra”, és ezért nem voltak képesek összetett nyelvi struktúrákat létrehozni különböző fogalmak kombinálásával.

Ezenkívül a neandervölgyi eszközök viszonylagos egyszerűsége azt sugallja, hogy nem osztoznak a „hierarchikus gondolkodás” képességünkön, és ezért képtelenek voltak bonyolult kifejezéseket vagy mondatokat alkotni. Ezenkívül a neandervölgyi iparágakban tapasztalható kulturális alkalmazkodás hiánya az idő múlásával azt tükrözheti, hogy a „kevésbé erős munkamemória-erőforrások” miatt képtelen volt az innovációra.

Benítez-Burraco szerint ezek a kognitív korlátozások valószínűleg korlátozzák a neandervölgyiek nyelvi képességeit. „Legalábbis feltételezhető, hogy a neandervölgyi nyelvek kevésbé bonyolult szintaxissal, kevesebb funkcionális kategóriával (például határozó- vagy kötőszavak) és kevésbé jellegzetes hangokkal rendelkezhettek” – írja.

A neandervölgyi szóhasználat hangzásával kapcsolatban Benítez-Burraco azt mondja, hogy a „hideg, száraz és nyílt környezet”, amelyben a faj élt, „gazdag mássalhangzó készletet” alakíthatott ki. Ez a feltevés a környezet és a nyelv közti ismert összefüggéseken alapul, amelyek szerint a hideg hőmérséklet „nem kedvez a hangmagasságnak a nyelvi információk továbbítására”, míg a szárazság „rosszabbítja a vokális hangokat”.

„Mondanom sem kell, hogy ez egy feltételezett neandervölgyi nyelv nagyon durva, erősen spekulatív ábrázolása” – mondja Benítez-Burraco. A szerző saját bevallása szerint nem valószínű, hogy valaha is biztosan megtudjuk, hogyan beszéltek ősi rokonaink. Hacsak nem találunk fel egy időgépet.