Lajcsi jobban aggódik a börtönben a szeretteiért, mint saját magáért

Galambos Lajosról immár harmadik hete tengeti napjait a börtönben. A zenész a hírek szerint még mindig nem szokta meg a körülményeit, a családtagjai szerint azonban mégsem saját magát félti ebben a helyzetben, sokkal inkább a kint lévő családtagjait – írta meg a Bors.

Lagzi Lajcsi amikor csak tud, telefonon értekezik a családtagjaival. Köztük az öccsével, Pistivel, akit az egyik kapcsolattartójaként jelölt meg. A két testvér viszonya a megszületésük óta kiváló, összetartanak tűzön-vízen át, támogatják és védik egymást. Erre a szoros szövetségre most még az eddigieknél is nagyobb szüksége van Lajcsinak, aki nyilvánvalóan még sosem érezte magát annyira egyedül, mint most, a baracskai börtönben. 

A zenésznek a hírek szerint nincs rossz dolga a börtönben, legalábbis nincs rosszabb, mint bármelyik másik rabnak. Az őrök szigorúak, de igazságosak vele, a rabok pedig nem pécézték ki maguknak. Kap ugyan beszólásokat, de az inkább a humor egyik formája, mint kötekedés, így a testi épsége is biztonságban van. Már ha épnek lehet nevezni azt a fizikumot, amiről több orvosi szakvélemény is azt igazolja, hogy tartós betegségben szenved. Galambos Lajos már a bevonulása előtt jelezte, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, ezért – szerinte – a börtönkörülmények alkalmatlanok arra, hogy ott huzamosabb időt töltsön. 

A zenész és az ügyvédje éppen ezért már a bírósági ítélet másnapján elkezdtek azon dolgozni, hogy bebizonyítsák: létező és komoly problémáról van szó, amit nem lehet félvállról venni. 

Lajcsi a bevonulása után pár nappal börtönkórházba került, ahol alapos kivizsgálás után visszaküldték Baracskára. A híresség jelenleg is ott tartózkodik, a szeretteivel a kapcsolatot telefonon tartja. Ezek a beszélgetések általában jó hangulatúak a zenész testvére szerint. 

– A testvérem mindig úgy kezdi, hogy: hogy vagytok? Ilyenkor mindig azt mondom neki, hogy az a legkevesebb... A fő kérdés az, hogy te hogy van ott bent?"

Érzem a hangján, hogy értünk aggódik, nem pedig magáért. Mindig ilyen volt... Ha velünk minden rendben, akkor nyugodt a lelke. Azt hittem, hogy ebben a nehéz helyzetben legalább koncentrál egy kicsit magára, de be kell látni: az emberek nem változnak. A testvérem sem.