Újra nekifutnak a dodó felélesztésének

A remetegalambok életmódjáról viszonylag keveset tudunk, mivel csontmaradványok és hiteles feljegyzések alig maradtak fenn róluk. Annyi biztos, hogy Mauritius szigetének őserdeiben talajlakó életmódot folytattak, ahol különféle növényi termésekkel, illetve kisebb gerinctelen állatokkal táplálkoztak. Most egy cég ismét nekifutna a felélesztésüknek.

Ismét elővette a „dodókártyát” egy biotechnológiai vállalat – írta meg a világ legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature. Mint olvasható, a texasi székhelyű Colossal Biosciences korábban azzal került be a hírekbe, hogy életre keltené az erszényesfarkast (Thylacinus cynocephalus), illetve több, a gyapjas mamut tulajdonságival bíró elefántokat hozna létre.

A remetegalambok (Raphus cucullatus) röpképtelen madarak voltak, s a tizenhetedik század végén tűntek el az Indiai-óceánban található Mauritius szigetéről. A dodók mára az emberiség természeti világra gyakorolt ​​negatív hatásainak jelképévé váltak.

A vállalat eddig kétszázhuszonötmillió dollár (80,325 milliárd forint) befektetést gyűjtött össze. A Nature – tőle csöppet szokatlan módon – megjegyzi, ebben az összegben mások mellett Paris Hilton pénzeszközei is szerepelnek.

A lap aláhúzza, a Colossal tervei a genomszerkesztés, az őssejtbiológia és az állattenyésztés terén elért hatalmas fejlődésen múlnak, így a siker korántsem biztos. A vállalat amúgy a dodó legközelebbi élő rokonával, a sörényes galambbal (Caloenas nicobarica) indulna. Úgy tervezik, hogy a magzati állatból izolálják és tenyésztik ki a szükséges csírasejteket – majd a tudósok olyan eszközökkel szerkesztenék ezek DNS-szekvenciáját, amelyek megfelelnek a dodókénak. (Ez az úgynevezett CRISPR-eljárás.)

A kapott „eredményt” azután egy pótmadárfaj embrióiba illesztik be, hogy kiméra állatokat hozzanak létre – amelyek mindkét fajból származó DNS-sel rendelkeznek. Utóbbiak már „dodószerű” tojásokat és spermiumokat termelnének –, és így létrejöhetne a hasonmás.

Persze a kérdés fennáll, ezek vajon mennyire hasonlítanának egy olyan szárnyasra, amelyből csak pár csontváz, néhány toll és pár rajz maradt fönt?

A remetegalamb vesztéhez hosszú út vezetett. Magát Mauritius szigetét feltehetően már a 10. századi arab és maláj hajósok is ismerték, és 1505-ben a portugálok is kikötöttek itt. Ám mindezek még nem voltak nagy hatással a faunájára. A nagy változások akkor kezdődtek, amikor holland telepesek költöztek oda 1638-ban, mivel azt támaszpontként használták a Távol-Keletre vezető kereskedelmi hajózásban. Innét datálva a dodók 1690-re kipusztultak.

Annak ellenére, hogy húsuk zsíros és rágós, így szinte élvezhetetlen volt, a szigeteket felkereső utazók néha vadásztak rájuk. Az emberrel szemben bizalmas madarak nem futottak el a partra szálló hajósok elől.

Kihalásukat a félénkség teljes hiánya és legfőképpen a telepesek által behurcolt és később elvadult háziállatok (például disznók, kutyák, makákók) és patkányok okozták, amelyek felfalták a földön fészkelő madarak tojásait. Hozzájárulhatott kihalásukhoz élőhelyük, az őserdők tönkretétele, hiszen a fákat kivágták, és helyükön ültvényes gazdálkodásba kezdtek.

A különös formájú szárnyas felkeltette a korabeli európaiak érdeklődését, ezért sok példányt elszállítottak, ahol főleg vásári látványosságként mutogatták őket, illetve múzeumokba kerültek.