Rokonházasság a minószi civilizációban

A genetikai vizsgálatok egészen új fényben tüntetik fel a bronzkori görög társadalom családi kötelékeit meghatározó szabályokat – tárták fel a kutatók, amiről tegnap számolt be a National Geographic  

A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet vezette genetikai kutatásról a Nature Ecology & Evolution folyóirat számolt be. A kutatók a neolitikumban és a bronzkorban, Krétán, a mai görög szárazföldön és az Égei-tenger szigetein élt 102 ember régi DNS vizsgálatát végezték el. Ahhoz, hogy ez lehetségessé válhasson, jelentős technológiai fejlődésre volt szükség, így olyan, melegebb éghajlatú helyszínek emberi maradványainak génelemzésére is sor kerülhetett, amelyekre korábban a túlzottan töredékes DNS-nyomok miatt még nem. Egy időszámításunk előtt 16. századi mükénéi házban a lakók rokoni fokát is rekonstruálták, ez az első ilyen az ősi Mediterráneumból. Az itt született fiúk egy része még felnőttként is a szülőkkel lakott, legalábbis a gyermekeiket a szülői ház udvara alatt temették el. Az egyik, házassága révén ideköltözött nő a húgát is hozta magával, mivel a húga gyermekét ugyanebben a családi sírban találták meg.

Volt azonban teljesen váratlan eredmény is: 4000 évvel ezelőtt mindhárom földrajzi helyszínen igen gyakori volt, hogy valaki az elsőfokú unokatestvérével házasodott. „Több mint ezer, a világ más részéről publikált ókori genom ismeretében elmondhatjuk: sehol máshol nem volt ennyire jellemző a szigorúan rokoni házasság intézménye” – mondta Eirini Skourtanioti, a kutatás vezetője. „Nemcsak teljesen váratlanul ért minket az eredmény, de számos kérdést is felvet.”

Nem egészen világos, mivel lehet magyarázni ezt a szigorú rokonházassági szabályt. Talán a megörökölhető mezőgazdasági területek szétszaggatását előzték meg így? Azonban a család jogfolytonos, helyi fennmaradását biztosította a módszer, ez pedig különösen fontos volt az olajbogyó vagy a szőlő termesztésében. Jelenleg sehonnan sem állnak rendelkezésre ehhez hasonló házassági szabályokra utaló adatok, ám csak a közelmúltban vált lehetségessé az efféle kötelékek azonosítása, így a genetika és a régészet együttműködése még számos érdekességgel szolgálhat majd