Az élelmezési stratégiát a fogyasztók készítik az Európai Bizottság szerint
Nincs egységes közösségi válasz az elszabadult élelmiszerárakra
- 2023.01.12. - 07:15
Az Európai Bizottság szakértői megvizsgálták az élelmezésbiztonságot befolyásoló főbb tényezőket, köztük az olyan tényezők élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásait, mint az éghajlatváltozás, a környezet romlása, a COVID-19 gazdasági következményei és Oroszország ukrajnai inváziója. Mint kiderült, ma Európában ne, kell élelmiszerhiánytól tartani, a rendelkezésre állás, a megfizethetőség, a kihasználtság és a stabilitás ugyanakkor nem tekinthető magától értetődőnek. Egyes tényezők ráadásul - ha nem kezelik ezeket megfelelően - kifejezetten kockázatot jelenthetnek az élelmezésbiztonságra, illetve az élelmiszer-rendszerre nézve. Pedig az EU számos kezdeményezést indított annak érdekében, hogy fenntartható, inkluzív és ellenálló élelmiszerrendszert biztosítson reális ütemtervvel és szükséges támogató eszközökkel.
Mi a tét?
A mezőgazdasági és fogyasztói élelmiszerárak kontextusát tekintve az élelmiszerárak növekedésének az élelmezésbiztonságra gyakorolt hatása az ellátási lánc szakaszaitól függően eltérő lehet - vélekedtek a szakértők. Kérdés, hogy milyen mértékben gyűrűznek be az áremelkedések a fogyasztókhoz. Az inputanyagok, például a műtrágyák és a fosszilis energia árának az emelkedése okozhat termelési kihívásokat a teljes élelmiszerlánc számára - állapították meg. Hozzátették: ha a lényegesen magasabb termelési költségeket, azaz az üzemi szintet nem kompenzálják a magasabb mezőgazdasági termelői árak, ez hatással lesz a jövedelmezőségre a termelő gazdaságok tekintetében, ami végső soron befolyásolhatja a kínálatot és így az élelmiszerek elérhetőségét is. Másrészt a mezőgazdasági termelői árak emelése növelheti az élelmiszerek mennyiségét - hiszen nem ráfizetéssel dolgoznak - és ezáltal javíthatja elérhetőségüket is.
A fogyasztói élelmiszerárak kulcsfontosságú mozgatórugói az élelmezésbiztonságnak - szögezték le a bizottsági szakértők - hiszen meghatározzák a háztartások és az egyének által beszerezhető élelmiszerek mennyiségét és minőségét, illetve a kínálatot. Ezzel együtt az élelmiszer-infláció növelheti az általános inflációt és csökkentheti a rendelkezésre álló jövedelmek vásárlóerejét, ezáltal tovább rontja az élelmiszerekhez való hozzáférést. Azt Brüsszelben sem tagadják, hogy amikor a fogyasztók szembesülnek a magasabb fogyasztói élelmiszerárakkal - különösen a szegényebb háztartások, akik a családi költségvetésükhöz képest sokat költenek élelmiszerre -, erre a helyzetre stratégiát kell alkossanak a maguk számára. Ezekkel pedig együtt járhat a kalóriadúsabb, de mikrotápanyag-szegényebb és a kevésbé változatos étrendre való áttérés. Ezzel romlik a táplálkozás minősége, súlyosbodhatnak a túlsúly és a mikrotápanyag problémái okozta következmények, ezáltal növekedhetnek a különféle betegségek.
Mi történt és történik?
Az aktuális élelmiszerhelyzet, illetve a 2022-2024 közötti időszak értékelésébe bocsátkozva már elöljáróban szembesülünk azzal, hogy a COVID-19 világjárványból való kilábalás során a szállítással és logisztikával kapcsolatos ellátási zavarok szűkítették a kínálatot, miközben a globális kereslet megnőtt. Ezt tetézte Oroszország Ukrajna elleni háborúja, ami a mezőgazdasági nyersanyagok árának további megugrását váltotta ki. Zavarok keletkeztek bizonyos árucikkek kereskedelmében és előállításában, amelyekhez Oroszország és Ukrajna fontos globális beszállítók (gabona, olajos magvak, növényi olajok) és az energia és a műtrágya drágulása is felfelé irányuló nyomást gyakoroltak az amúgy is magas élelmiszerárakra. A FAO nemzetközi élelmiszerár-indexe történelmi csúcsára kúszott 2022. május közepén. A búza ára például 32 százalékkal emelkedett a háború eleji szinthez képest Ukrajnában. A legtöbb élelmiszer nyersanyagárai ugyanakkor a háború előtti szintre estek vissza, ennek ellenére a történelmi árszinthez képest az élelmiszerárak továbbra is magasak voltak tavaly októberben a FAO árindexe szerint.
Miközben a nyersanyagárak csökkentek, a fogyasztói árak tovább emelkednek. Az Eurostat adatai szerint 2022 októberére az élelmiszer-infláció az EU-ban 18 százalékot tett ki, szemben a teljes infláció 11,5 százalékával, ami azt jelenti, hogy az élelmiszerárak húzták az inflációt. A legtöbb tagállamban több évtizedes csúcson kétszámjegyű infláció tapasztalható. A legnagyobb, 32,5 százalékos növekedés az olajok és zsírok esetében tapasztalható, az árakat a kínálat hiánya hajtotta felfelé. Ukrajnából származó napraforgóolajból, és más közvetlen helyettesítőkből helyenként hiány volt. Azonban fontos drágulás tapasztalható az olyan élelmiszerek esetében is, mint a kenyér (19,8 százalék), a tej, a sajt és a tojás (23,8 százalék), és a zöldségfélék (20,2 százalék). Ezeknek az élelmiszerár-emelkedéseknek az élelmiszerekhez való hozzáférésre gyakorolt hatása részben függ a háztartások költségvetésének, illetve rendelkezésre álló jövedelmének élelmiszerre fordított arányától. Az uniós háztartások fogyasztási kiadásaik átlagosan 13 százalékát fordították élelmiszerekre és italokra 2019-ben. Az Eurostat 2020-as adatai szerint azonban az országok között és azokon belül jelentős heterogenitás volt tapasztalható, ami veszélyezteti az élelmezésbiztonságot a bevételük jelentős részét élelmiszerre fordító, alacsony jövedelmű háztartások esetében.
Előretekintés 2030-ig
A szociális védelmi intézkedések és a biztonsági hálók kulcsfontosságúak a veszélyeztetett lakosság számára, akik költségvetésük nagy részét élelmiszerre költik, az élelmiszerinfláció legrosszabb hatásai miatt - hívták fel a figyelmet az Európai Bizottság szakértői. Kifejtették: míg sok ország a magas árakra válaszként szociális védelmi rendszereket vezetett be, úgy tűnik, hogy a legtöbb rövid távú támogatási programokat valósít meg. Nem általánosak a biztonsági hálók, amelyek készek lennének reagálni a jövőbeli élelmiszerár-sokkokra. Pedig nemzetközi dimenzióban 2022 júliusára a magas és alacsony jövedelmű országok többségében a fogyasztók 10-30 százalékos vagy még magasabb élelmiszerár növekedéssel szembesültek. Míg a magas élelmiszerárakat gyakran a globális élelmezésbiztonságra vonatkozó egyértelmű fenyegetésnek tekintik, fontos rámutatni, hogy a valóság összetettebb. Az élelmiszertermelés általában fontos bevételi forrás is. A „nettó élelmiszer értékesítők” esetében az élelmiszerár növekedésnek pozitív hatása van, a termelői árak és a bevételek emelkedése náluk meghaladhatja a megnövekedett negatív hatást, amit a mögöttük lévő háztartások éreznek az általuk megvásárolt élelmiszer költségek növekedéséből adódóan.
Éppen ellenkezőleg, az élelmiszer-infláció negatív hatása a „nettó fogyasztókra”. Ez az élelmiszer-ellátásra, különösen a városi szegény lakosság esetében, valószínűleg különösen nagy lesz. Ezzel együtt Afrikában például javult az élelmezésbiztonság a nettó élelmiszertermelők saját bevallása szerint a 2005-2008 közötti időszakban, amikor pedig a globális élelmiszerárak drámaian emelkedtek. Ez mind mikroszinten, a vidéki háztartások körében, mind makroszinten megfigyelhető volt a nettó élelmiszer-exportőr országok esetében. A legtöbb fejlődő ország azonban nettó élelmiszerimportőr. A fejlődő országokban élő emberek pedig nettó élelmiszervásárlók, akik viszonylag sokat költenek élelmiszerre és meglehetősen rugalmatlan az élelmiszerkeresletük, különösen a szegények nagy része esetében. Ők különösen érzékenyek az élelmiszerárak inflációjára és annak a tápláló élelmiszerekhez való hozzáférésre gyakorolt kedvezőtlen hatására. A szegények nagy része él városi területeken Európa mellett például Latin-Amerikában és a Karib-térségben, valamint Közép-Ázsiában is. Tavaly a Világbank is foglalkozott azzal, hogy számukra valószínűleg kedvezőtlenebb hatása lesz az élelmiszerárak emelkedésének.
- 2026.03.29.
- 13:39
Teszt cikk Martin
asdasd
- 2026.03.26.
- 09:47
Egy EU-tagállam feloldotta az Oroszország elleni szankciókat
Fő prioritás a legmagasabb szintű műszaki és nukleáris biztonság fenntartása
Vélemény és vita
A rovatban megjelenő írások a szerzők saját véleményét tükrözik.