Lázár Ervin A fehér tigris című regénye erkölcsi példázat a hatalomról

A Trend Kiadó gondozásában nemrégiben jelent meg az elsősorban meseíróként ismert Lázár Ervin A fehér tigris című regényének legújabb kiadása, amely egy némiképp mesés, fantasztikumba hajló, de felnőtteknek szóló történet arról, mi történik, ha egy hétköznapi ember váratlanul korlátlan hatalomhoz jut.

Nagyon mély tapasztalat, fontos tanulólecke az emberiség történetében, hogy mit kezd a hatalommal az, akire ráruházza a sors. Az ókori szerzőket is nagyon érdekelte, Suetonius római császárokról írt életrajzai például sok ponton egybevágnak Makos Gábor történetével.

Lázár Ervin főhőséhez, aki jóravaló fiatal mérnök, a Sárkány nevű vendéglátópari egységben csatlakozik egy fehér tigris, és soha többé nem tágít mellőle. Ez a tigris nem eszik, nem iszik, nem bűzlik, nyugodt és szófogadó, olykor együttérző, de bármit és bárkit képes elpusztítani, ha választott gazdája megparancsolja neki. Az állat sebezhetetlen. Nem fogja a golyó.

Makos Gábor életét felforgatja a fehér tigris, aki a fiatal férfi albérletébe is beköltözik. A hatóságok rácsokat szerelnek fel, és szobafogságban tartják, majd a városon túli erdőbe költöztetik őket. Makos megadóan tűri a sorsát, egészen addig, míg csak a közvetlen környezetében nem találkozik az éppen regnáló hatalom önbíráskodásával, amelytől úgy érzi, meg kell védenie furcsán szerzett barátait.

Lázár Ervin igyekszik minél több aspektusból megmutatni a hatalommal élő, visszaélő, küszködő ember világát, és azokat a pontokat, ahol a diszharmónia és végül a téboly felé halad az élete. Láthatjuk például azokat a jóravaló nőket, akik Makos Gábor lehetséges társai. A főhős igyekszik „normális”, megbízható nőket választani és nem csinibabákat, de mégis rettenetesen sok nekik mindaz, amit meg kellene érteniük, ki kellene bírniuk, tudniuk kellene kezelni a hatalomba beavatódó férfi mellett.  

A fiatal mérnök és a fehér tigris története nyugtalanító kérdéseket vet fel az olvasóban napjaink társadalmi mobilitásával kapcsolatban is

Fotó: Móra Kiadó

Szolga Erzsébet, Makos menyasszonya, későbbi felesége azt még elviseli, hogy ki kell költözniük az erdőbe, mert a tigristől mindenki fél, de hol ezért, hol azért folyamatosan rosszul érzi magát, panaszkodik, neheztel, hiszen amikor összemelegedett a fiatal mérnökkel, annak még nem volt tigrise. Tulajdonképpen abban a másfél hónapban boldog, amikor ő fizetéséből élnek a berácsozott albérletben. Amikor a férfinak a hatalom mellé felelősséget is kellene vállalnia, a nő már nem tud társként viselkedni.  A másik két potenciális asszony, aki vonzódik a főhőshöz, még sokkal kevesebbre képes.

Az író nagyon sok lehetőséget ad arra, hogy az olvasó a téma minden zegzugát megvizsgálja, kérdezzen, és a saját verzióját megfogalmazza, a szerző talán csak abban foglal állást, hogy megmutatja, bármilyen politikai oldalon állhat valaki, lehet akármekkora áldozat vagy akármilyen ártalmatlan kisember, a hatalom eltorzíthatja a jellemét. 

A regény születésekor, a hatvanas évek végén, a totalitárius rendszerek idején sok országban a bőrükön tapasztalhatták meg az emberek, milyen is a diktatúra, milyen a folyamatos hatalmi visszaélés, az elnyomás, az állandó fenyegetettség érzése.

De van a regénynek egy másik alapélménye is, ez pedig a társadalmi mobilitás huszadik századi tapasztalata. A második világháború utántól egyre inkább felgyorsult az a folyamat, hogy a fiatalok, akik egyszerű környezetből jönnek, tanulnak, dolgoznak, emelkednek a ranglétrán, és gyakran elérik azt a szintet, ahol már nem elegendőek a családi vagy másféle minták arra nézve, hogyan kezeljék azt, hogy hatalmuk, pénzük, felelősségük van. 

Miközben keményen dolgozott, küzdött a családjáért és a saját boldogulásáért, sok férfi és nő így vesztette el a talajt a lába alól az elmúlt évtizedekben, így jutott oda, ahová a párja már nem tudja követni, miközben az igények, vágyak egyre csak nőnek.

Sokunknak lehet gyerekkorunkból ismerős az a jelenet, amikor a férfi (apa) este részegen, erőszakosan követeli vissza a párja (anya) szeretetét, támogatását, amit réges-rég elveszített, még akkor, amikor gyanútlan volt és mámoros a sikereitől.

Sok kérdésre kell válaszolnunk, miután letettük Lázár Ervin kötetét. Például, hogy jobban értünk-e már a hatalomhoz mint ötven éve. Az érettség, a felelősségvállalás, a hit, az együttérzés, az emberi kapcsolatok ápolása segíthet-e nem megőrülni?

Mit kezdjünk a mobilitással, lassítsunk-e, avagy hogyan gyarapodjunk úgy, hogy ne veszítsük el a szerelmünket, a barátainkat, és ne szigetelődjünk el?

Lázár Ervin műve nemcsak aktuális még ötven év után is, hanem várhatóan újabb és újabb tartalmakkal, tapasztalatokkal kapcsolódik össze, keresve a választ az örök kérdésre, hogyan legyünk boldogok, akkor is, ha bármi jön.

Lázár Ervin: A fehér tigris

Trend Kiadó, 2022