Őrizni a szülőföldet

Fiatalon is kiérlelt gondolatok, amelyek visszaköszönnek majd később az érett drámaíró darabjaiban. Ráadásul az MMA Kiadó albumának köszönhetően nemcsak ebbe a kuriózumnak számító dolgozatba olvashatunk bele – láthatjuk Tamási kézírását is.

Az anyaországban is talán a legjobban ismert székely író, a Kossuth-díjas Tamási Áron százhuszonöt éve, 1897. szeptember 19-én született Farkaslakán. Az évforduló apropóján Erdélyben emlékévet tartanak, és az sem véletlen, hogy nemrég jelent meg az életét és pályafutását bemutató, monográfiának is beillő, grandiózus és remek album. A kötetben, amely az életrajzot követve, kronologikusan, a fő témákat mégis kiemelve halad, Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész tanulmányát olvashatjuk – izgalmas adalékokkal. A mintegy háromszáz oldalas könyv ne bátorítson el minket: úgyis többször kézbe fogjuk venni, hiszen önmagában az A. Szabó Magda szerkesztette képanyaggal órákat lehet eltölteni.

A mintegy ötszáz, fekete-fehér és színes felvétel és dokumentum közt találunk személyes iratokat (például szülei házassági anyakönyvi kivonatát vagy Tamási útlevelét, diplomáit), de a fentebb már említett kéziratos dolgozatok, jegyzetek fakszimiléit is. Ami ennél is lebilincselőbb, az Tamási még soha nem látott noteszbejegyzéseinek és naplóinak közlése. Ezek némelyikéből találunk idézetek a tanulmányban, vagy közvetlenül a kézirat fotója mellett olvashatunk belőle „tisztázatot”, ám az erre hajlamosak nyugodtan bíbelődhetnek órákig a jegyzetekkel.

Tamási kézírása egyébként elég jól olvasható, lendületes, kellemes írásképe van. Élmény így is megismerni, közelebb kerülni egy szeretett, ismert szerzőhöz. Olyan apróságokra is felfigyelhetünk, mint hogy a hatvanas években, amikor Londonban járt, milyen nagynevű angol kiadókkal találkozott, de a második világháborúról is beszámol vagy éppen az 1948-as Könyvnapon folytatott találkozóiról.

Az album másik nagy erénye Cs. Nagy Ibolya tanulmányában rejlik, amely azon túl, hogy Tamási életének olyan eseményeit világítja meg, amelyekről ritkán hallunk, beszélünk – például 1957-es kihallgatása vagy betegsége –, hanem azok társadalmi-történelmi hátterét is érthetőbbé teszi, legyen szó az Erdélyi Helikonról és a marosvécsi kastélyban rendezett találkozókról, a könyvkiadásról vagy az ötvenes-hatvanas évek magyarországi légköréről. Az egészet pedig a művek keletkezéséről szóló részek, és a hozzájuk kapcsolódó dokumentumok teszik teljessé. Olvashatunk interjú-részletet, betekintést kapunk egy-egy darab ősbemutatójának előkészületeibe, valamint előadások fényképeit is láthatjuk.

Az albumformátum ellenére a kötetben minden pontosan jegyzetelve van, és forrás megjelöléssel van ellátva  (ahogy illik egy komoly irodalomtörténeti munkánál), ezáltal az olvasó is jobban el tud mélyedni abban, ami különösen érdekli. Szintén a tájékozódást és az ismeretek bővítését segíti a függelék, amely nemcsak a teljes Tamási-bibliográfiát és szakirodalmat tartalmazza, hanem színháztörténeti szenzációként összegzi az író összes drámájának bemutatóit, időrendben.

„A legnagyobb dolog: világot teremteni” – szól a borítón is olvasható Tamási-idézet. Mire végiglapozzuk az albumot, rájövünk, mennyire igaz is ez.