Sztáredzőnek sztárfia

Nincs a jelen sztáredzői között olyan, akinek (egyik) fia jobb futballista lenne, mint Giovanni Simeone. „Gio” a hétvégén élete mérkőzését játszotta, mindössze a második futballista lett a Hellas Verona történetében, aki legalább négy gólig jutott egyetlen mérkőzés alatt a Serie A-ban. Mi több, az elmúlt 63 évben az egyetlen, tekintve hogy a brazil Emanuele Del Vecchio még 1958-ban rúgott ötöt a Sampdoriának.

Az édesapának, Diego Pablo Simeonének – amint túljutott a Real Sociedad elleni, egyáltalán nem könnyű, 2–2-re végződő rangadón – persze megint feltették a kérdést, miért nem szerződteti a saját fiát. „Cholo” Simeone boldogan mosolygott, de nincs könnyű helyzetben.

Három fia közül Giovanni (1995) 2016 óta olasz klubok csatára, argentin válogatott. Gianluca (1998) az Ibiza profi játékosa, Giuliano (2002) már az Atlético Madrid első keretével edzett 2021 tavaszán. Amikor Giovanni, azaz Gio bemutatkozott az argentin válogatottban, és a Fiorentinában nagy formában rugdosta a gólokat, az édesapa még azt mondta: „Soha nem igazolnám le a fiamat a csapatomhoz! Csak komplikációkat okozna a kapcsolatunkban, mint ahogyan az öltözőn belül is. Pedig kiváló futballista, mindent tud, amit tudnia kell valakinek ahhoz, hogy nálam játsszon. Egyszer, amikor én már nem leszek az Atlético vezetőedzője, talán játszik majd még itt.”

Viszont egy évvel később Giulia-no, aki addig a River Plate ifjúsági csapatában játszott, családi okokból Madridba költözött, és az Atlético korosztályos gárdájába került. Az argentinok bánták, még fájdalomdíjat is követeltek, de nem tudtak mit tenni. Giuliano eleinte néhányszor labdaszedő volt a Wanda Metropolitanóban, játszott az ifjúsági csapatban, majd a B-ben, aztán idén már az első csapattal is edzhetett. Talán egyszer ő lesz az Atlético Madrid sztárja a Simeone családból. Ha már Giovanni nem lesz.

A legidősebb fiú egyébként Madridban született, amikor édesapja még játékosként szolgálta az Atléticót. Tizenkilenc éves volt, amikor a szülei elváltak, addigra már otthon, a River Plate-ben is futballozott. Nyert argentin bajnoki címet és Libertadores-kupát, aztán 2016-ban Olaszországba költözött, ahol a Genoa, a Fiorentina és a Cagliari mezét is viselte, idén szeptember eleje óta pedig a Veronát szolgálja. 2018-ban bekerült az argentin válogatottba, ami nagy feltűnést keltett, ő lett az első olyan játékosa az Albicelestének, a kék-fehéreknek, akinek az édesapja több mint száz válogatottságig jutott.

Talán jót tenne neki, ha Cholo csapatában játszhatna, de az is igaz, hogy ott óriási a konkurencia, Luís Suárez, Antoine Griezmann, Joao Félix csak három az Atlético legkiválóbb csatárai közül. Alkalmasint ha Giovanni egy „csodatételt” kérhetne, az inkább az lenne: hadd játsszon minden héten Maurizio Sarri aktuális csapata ellen. Egy mesterhármast és egy mesternégyest szerzett eddig a Serie A-ban, mindkettőt Sarri csapata (2018-ban a Napoli, most a Lazio) ellen.