A szamárháton bevonuló Jézusra emlékeznek virágvasárnap a katolikusok

Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja, és egyben a nagyhét kezdete.

Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe történt bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Az ünnep magyar neve a latin Dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapja kifejezésből származik, amely az ünnepi körmenetet és a dicsőséges bevonulást vételezi elő.

A hagyományos virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik, a hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a bevonuló papságot, felidézve azt, ahogyan egykor Jézust ünnepelte a jeruzsálemi tömeg. A szamárháton bevonuló Jézust meglátva leterítették ruháikat, ágakat törtek a fákról, s eléje szórva ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!” Liturgiája tükrözi az ünnepnek másik nevét – „az Úr szenvedésének vasárnapja” –, hiszen a szentmise olvasmányai már Krisztus szenvedéstörténetét tárják elénk.

A rá következő nagyhét az egyházi év leggazdagabb időszaka, kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, elhozva a megváltást és az örök élet reményét.