Százhúsz éve halt meg Giuseppe Verdi

„A zene csodája, hogy sok dolgot tud egyszerre kifejezni. De a legfőbb cél, hogy a sok egyes hangból az összhangzásban egyetlen új hang váljék, a sokféleségből egy magasabb homofónia.” – vallotta Giuseppe Francesco Verdi.

A zeneszerző a lombardiai Le Roncole faluban született 1813-ban. Tizennyolc évesen kezdte meg komolyabb zenei tanulmányait Milánóban. Az életét már fiatalon súlyos tragédiák terhelték, 1838-ban meghalt másfél éves kislánya, a következő évben pedig kisfia is. A művész a munkába menekült, első operáját, az Obertót 1839-ben mutatták be Milánóban. A nagy sikert azonban 1842-ben a Nabucco hozta meg számára, országosan ismert művésszé téve Verdit. A zeneszerző egész életében segített a rászorulókon, birtokán nincsteleneket foglalkoztatott, idősek otthonát, iskolát, kórházat, menhelyet hozott létre, és végrendeletében vagyonának nagy részét sérült zenészekre hagyta.

Sokat merített a bel canto technikából, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. Erre az alapra építve, francia és német hatásokat ötvözve alakította ki egyéni zenei stílusát. Saját képzettségéről mindig szerényen nyilatkozott. „A múlt és a jelen összes zeneszerzője közül én vagyok a legképzetlenebb” – hangoztatta. Komponálás közben arra törekedett, hogy erősítse a szöveg tartalmát, és a zene segítségével még jobban megértesse a szereplők karakterét, motivációit a közönséggel. Verdi 1901. január 21-én agyvérzést kapott, és hat nappal később meghalt. Temetésekor egy percre megállt az élet Olaszországban: becsuktak az üzletek, megálltak a vonatok.

Itália ezzel nemcsak a nagyszerű zeneszerző, hanem a hazafi előtt is fejet hajtott, aki egész életében a nemzetért dolgozott.