„Az Európai Bizottság jelentése nem ad valós képet a jogállamiság helyzetéről”

Varga Judit hivatalos Facebook-oldalán folytatta az Európai Bizottság országjelentéseinek elemzését. Az igazságügyi miniszter bejegyzéséből kiderül, hogy a brüsszeli testület a Benelux államokra, illetve Finnországra és Dániára vonatkozó dokumentumából számos olyan, finoman szólva is problémás gyakorlat kimaradt, ami miatt a Bizottság akár szót is emelhetne, ám valahogy a „jogállamiság barátaival” elnézőbbek a brüsszeli bürokraták, mint a kelet-európai országokkal.

Az Európai Bizottság jogállamisági jelentésének magyar fejezete 19 oldalas iromány. Ha a Bizottság ugyanazokat a szempontokat ugyanolyan részletességgel vizsgálná, akkor a „jogállamiság barátaira” vonatkozó fejezetek is hasonló terjedelműek lennének - fogalmaz a posztjában Varga Judit. A miniszter rámutat, hogy ehhez képest Hollandiáról is csak 15 oldalt tudott összeszedni a Bizottság, Belgium és az északi tagállamok 12-12 oldalt kaptak, Luxemburg pedig csak 10 oldalig jutott.

Hozzáteszi, a Bizottságnál szemmel láthatóan elkélt volna egy kis segítség, hogy további témákat találjon ezekhez az országjelentésekhez, majd megjegyzi, kár, hogy neki nem szóltak, hiszen lett volna néhány javaslata.

Az igazságügyi tárca vezetője ezt követően felsorol néhány példát, amelyek a „jogállamiság barátainak” országjelentéseiből kimaradtak.

• A belga országjelentés említést tesz az úgynevezett „P-Bizottságról”, ami a rendőrség külső felügyeleti szerve. Arról viszont mélyen hallgat, hogy a Chovanec-ügyet, amelyben brutális rendőri intézkedés következtében meghalt egy szlovák állampolgárságú férfi, ugyancsak ez a Bizottság vizsgálja – immár két éve eredmény nélkül. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy a belga szövetségi rendőrség akkori vezetője ma az Europol ügyvezető igazgatója.
• Hollandiában 2015-ben bevezették a véleménynyilvánító népszavazás intézményét, azonban ezek többnyire a kormány által nem kívánt eredményeket hoztak. Így a jogalkotó 2018-ban törvényt hozott annak kivezetéséről. A kivezető törvény úgy rendelkezett, hogy erről viszont nem lehet népszavazást tartani. Valódi jogállami megoldás. Hollandiában egyébként nem kizárt, hogy gyakorló bíró egyidejűleg a törvényhozás valamelyik kamarájának tagja is legyen. Ennek orvoslására a GRECO tett ajánlást, de ezt Hollandia a mai napig nem hajtotta végre. Erről sem szól az országjelentés.
• Az ENSZ több alkalommal is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Finnország nem biztosítja kellően a számi kisebbség bevonását az életmódjukat és a szülőföldjüket érintő döntésekbe. Az országjelentés társadalmi részvétellel kapcsolatos részei erről nem tesznek említést.
• A dán számvevőszék 2020 januári értékelése a pénzmosás megelőzésére vonatkozó keret komoly hiányosságait azonosította. Erre a problémára az Európai Szemeszter is felhívta a figyelmet, de a jogállamisági jelentésben nem szerepel.

Varga Judit végezetül megjegyzi: a lista korántsem teljes, azt viszont jól mutatja, hogy aki valós képet szeretne kapni a jogállamiság helyzetéről a tagállamokban, az nem támaszkodhat a Bizottság jogállamisági jelentésére.