Soros kalandja az angol fonttal

George Sorosról szinte köztudott, hogy ahol válsághelyzet üti fel a fejét, ott a saját érdekeit szem előtt tartva spekulálni kezd. Most a koronavírus által okozott gazdasági helyzetben a forintot rontja, s mint alább bemutatjuk, közel sem ez az első alkalom, hogy keselyűként kezd körözni alapítványai és munkatársai segítségével a nehéz helyzetbe jutott valuták fölött. Ahol spekulálni lehet, ott biztosak lehetünk benne, hogy Soros spekulálni is fog!

Noha gyakran említjük George Sorost spekulánsként, néha nem árt emlékeztetni, hogy mivel is érdemelte ki ezt a jelzőt – hiszen ő az az ember, akinek ügyletei a legnagyobb jegybankokat is félelemmel töltik el.

Soros kétes hírnevét az angol font bedöntésével szerezte, még 1992-ben. Senki sem hitte, hogy Nagy-Britannia pénzneme áldozatául eshet egy olyan mértékű befolyásolásnak, mint amilyet az amerikai pénzembernek sikerült véghezvinnie. Konkrétan „kinyírta az angol jegybankot” - ahogyan az akcióját mindmáig nevezi a brit sajtó.

A történet lényege, hogy az 1990-es évek elején folyamatban volt az euró, az egységes európai pénznem létrehozása. Annak bevezetése előtt az EMS (Európai Monetáris Rendszer – European Monetary System) volt névleges használatban, ennek célja a csatlakozó államok árfolyam-stabilitásának megteremtése volt. Az EMS három eszközzel operált: az ECU nevű valutaegységgel, egy európai árfolyam-mechanizmussal (ERM) és egy közös alappal.

Minden országnak, amely csatlakozni akart a közös pénzhez, meghatározott feltételeknek kellett eleget tenni. Nagy-Britannia rosszul mérte fel a helyzetet, az angol font túlságosan felértékelten került az ERM rendszerébe. Voltak pénzügyi szakemberek, akik ezt ugyan látták, de nem sokat foglalkoztak vele. Ugyanakkor azonban Soros is szimatot fogott. A vezetése alatt álló Quantum Fund felfigyelt a helyzetre, elsősorban azért, mert az európai pénzügyi vezetők folyamatosan azt hajtogatták, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ugyanakkor viszont több kisebb európai ország német márkával töltötte fel az országos jegybank-tartalékokat, a fonttal szemben mindenki bizalmatlan volt. Ugyanakkor azonban minden állam jegybankjának tartalékai nyilvános adatok voltak, ahogyan az is, hogy milyen valutában vannak ezek a tartalékok.

Soros, illetve a Quantum Fund hónapokig figyelte a font helyzetét, s amikor úgy mérte fel, hogy a brit fizetőeszköz egyre gyengébb, fontban vett fel kölcsönöket, a pénzt német márkára váltotta, illetve a határidős devizapiacokon folyamatosan adta el a fontot (shortolta az angol fizetőeszközt) és folyamatosan vette a német márkát. Mindezzel az volt a spekuláns célja, hogy amikor a brit jegybank már képtelen lesz védeni a fontot, akkor le kell majd értékelni a német márkával szemben. Márpedig a fontban felvett hitelek árát akkor már Soros német márkára váltotta, így természetesen a font leértékelését követően kevesebb pénzt kellett visszafizetnie. Ráadásul a tőzsdéken is rögzített áron kötött meg számos fonteladási, illetve márkavételi üzletet. Így a font leértékelését követően, amikor az azonnali piacon már olcsóbb volt a brit fizetőeszköz, akkor a leértékelést nagy áttétellel nyereségre váltotta.

Az események 1992 szeptemberében kezdtek hirtelen felgyorsulni, amikor a német jegybank elnöke arról kezdett beszélni, hogy ki kell igazítani a valutarendszert. Ez a mondat valóságos lavinát indított el, a világ tőzsdéin mindenki fontot adott el és márkát vagy más menekülővalutákat igyekezett vásárolni. Nagy-Britannia megpróbálta menteni a menthetőt, de a tőzsdék túlságosan hiszterizáltak voltak, így a mentési kísérletet a spekulánsok annak bevallásaként értékelték, hogy a font tényleg összeomlott, így még veszettebb eladásba kezdtek. Végül az azóta is fekete szerdaként emlegetett napon, 1992. szeptember 22-én leértékelték a fontot és kivették az árfolyam-mechanizmusból. Soros egymilliárd dollárt nyert a támadáson.