André Kertész százhuszonöt év tükrében

Kertész Andor néven egy budapesti zsidó családban látta meg a napvilágot 1894. július 2-án az egyik legnagyobb magyar fényképész, André Kertész.

Gyermekkorát Szigetbecsén, a nagybátyjánál töltötte, és a padláson talált, kőnyomatos metszetekkel illusztrált lapokat böngészve határozta el, hogy fényképész lesz. Anyja kívánságára tőzsdeírnokként helyezkedett el, ám kamaszkorától fényképezett. Az első világháborúban önkéntes volt. Párizsban 1925-ben telepedett le. Itt találta meg pár év múlva a Leicát, amellyel világhírű Párizs-fotói készültek, és itt kötött barátságot Brassaïval is, akivel viszonyuk az évtizedek alatt hullámvasútszerűen alakult, ám arra, hogy Brassaï fényképész lett, Kertésznek nagy hatása volt. A francia fővárosban jelent meg Torzulások című aktsorozata, amely a fotótörténet egyik legfontosabb határpontja. Amikor 1936-ban az Egyesült Államokba költözött, reklámstúdióban kezdett dolgozni, majd a Home and Garden magazin munkatársa lett. Munkáját gyűlölte, összeütközései voltak a fotószerkesztőkkel, nemcsak a magazinnak végzett munkájában, de akkor is, amikor „erkölcstelen” képeit megvágták. A háború után két évtizeddel, Brassaï közbenjárására retrospektív kiállítást rendezhetett műveiből a Modern Művészetek Múzeumában. Halála előtt 120 képét a szigetbecsei André Kertész Emlékháznak ajándékozta. Utolsó éveiben lakása ablakából tovább fotózott, polaroid képeket készítve. New Yorkban halt meg 1985. szeptember 28-án.