Jemen bukása a láthatáron

Újabb közel-keleti katasztrófát idézhet elő a nagyhatalmak stratégiai játéka Jemenben. Az arab államok saját bőrüket féltve az országhatárokon belül akarják tartani a harcokat, s ez a sikertelenség mellett rengeteg civil áldozattal is járt. Az Irán elleni összefogás pedig addig halogathatja a polgárháborút, míg a szélsőséges csoportok át nem veszik az irányítást a katonailag erős, de politikailag kezdetleges hatalom felett.

Már régóta gyanítja a jemeni lakosság, hogy az „átfogó szaúdi hadműveletek” elsődleges célja nem más, mint hogy a jemeni határokon belül tartsák az elharapódzó konfliktust. Jemen rövid pórázon tartása legyengíti az országot, de a széttagoltság egyben azt is meggátolja, hogy a környező országok is a polgárháború károsultjaivá váljanak.

Szaúd-Arábia tengeri és légi blokáddal akadályozza meg a húszi lázadók iráni fegyverutánpótlását, míg az Egyesült Államok szabad kezet kapott a gyorsított fegyverszállítás terén. A légitámadások után pedig lehetséges szárazföldi bevetésre is szükség lehet szaúdi tisztviselők szerint.

Politikai téren pedig szakadék kezd kialakulni a síita Zaidi és a szunnita Shafai területek között, ami korábban nem volt tapasztalható. A szaúdi beavatkozás pedig meglepő módon a húszi lázadókat erősíti, akik több mint egy évtizede sikeresen védekeznek az őket támadó csoportok ellen: 2004-ben hat kormánypárti támadást, 2009-ben pedig a szaúdi hadsereget győzték le, a harc és összetartás már a vérükben van, ezért csakis politikai színtéren lehet őket legyőzni.