A szíriai kísértetváros foglyai

A helyzetet tovább nehezíti az UNWRA legitimitását megkérdőjelezők sora is 
A New York Times egy májusi cikkében arról írt, hogy az általuk bürokratikusnak tekintett emberjogi szervezet igazából nem a menekültekért lobbizik, valódi céljuk a megoldatlan arab-izraeli konfliktus eszkalálása, így egy szót sem hisznek el abból, amit a jarmúki menekülttáborról hallanak tőlük. Érvelésük a következő: a palesztin menekült-probléma megoldásával az UNRWA feleslegessé válna, feladataikat át kellene ruházniuk az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) és a Palesztin Hatóság között. Véleményük szerint a céljuk nem más, mint hogy a palesztinok maradjanak szépen a helyükön, ahol az arab államok „hatvan évvel ezelőtt hagyták őket”, az életben maradáshoz elegendő segélyt küldenek nekik, de annyit nem, hogy menekültstátuszuk megváltozzon. Az illúzióromboló cikk mentalitását az izraeli televízió a húsvéti ünnepek alatt tovább fokozta: a műsorvezető azzal viccelődött, hogy lehet, hogy Jarmúkban híres éttermek voltak, de a hétvége alatt a menekülttáborban csak a dzsihadisták fognak lakmározni.
A kritikáknak egy ponton igazat lehet adni: az arab államok nem járultak hozzá, hogy az 1948-49-es háború következtében otthonaikból elüldözött palesztinok – a világ más, sok millió menekültjéhez hasonlóan – az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) fennhatósága alá tartozzanak és rájuk is vonatkozzon az ENSZ 1951. évi menekültegyezménye. Ezért az ENSZ-nek egy külön segélyszervezetet létrehozni a palesztin menekültek helyzetének javítására, s így a palesztin táborok lakói nem a nemzetközi jog, hanem teljes mértékben a befogadó ország joghatósága alá tartoznak. Jelen esetben ennek az lett a vonzata, hogy Damaszkusz nem integrálta őket, sőt, a politikai ellentétek miatt szándékosan elszigetelte a csoportot.

A jarmúki menekülttábor lakói rengeteg támadásnak voltak kitéve a mészárlás előtt is, mégpedig szülőföldjükről. A palesztinok nem értették, hogyan „ülhetnek egy helyben”, míg a szíriai kormány ellen lázadó csoportjaik életüket kockáztatják Aszad seregei ellen immár harmadik hosszú esztendeje. A szíriai háború kiújulása utáni években azonban rájöttek, miért félt a diaszpóra a konfliktusban való szerepvállalástól, mit is csinálnak valójában a szíriai katonák a menekülttábor lakóival. Haragjukat nem sokkal később az an-Núszra Front felé irányították, amely kormányellenes erőként tört be a tábor területére, s két tűz közé szorították a bennragadt civileket, utcai lefejezésekkel és fiatal nők bántalmazásával hatványozva a borzalmakat. 

Az Iszlám Állam betörése óta egy új fegyveres szervezet is alakult a dühös palesztin fiatalokból, akik Aknef Beit al-Maqdis-nak nevezik magukat, azaz „Jeruzsálem arab részének”. 

A bennragadt palesztinok évek óta nem találkoztak családjukkal, akik csak úgy tudnak információkhoz jutni szeretteikről, hogy mindennap megtekintik az emberi jogi szervezeteknek a menekülttáborban készített videóit vagy fotóit. De ezek a felvételek a terror és kétségbeesés olyan szintjét ütik meg, hogy már-már a koncentrációs táborok vagy az etnikai tisztogatások embertelenségeivel versenyeznek.