A magyar konzervatív fordulatok a nyugati liberálisoknak sosem tetszettek

Raffay Ernő szerint az 1989-90-es rendszerváltozás eszmetörténeti háttere már a XIX. század végén kialakult. A történész professzor úgy látja, az MSZMP utódpártja legitim és törvényes választásokkal akarta átvenni, illetve átmenni hatalmát. Kiemelte, hogy a kapitalizmus és a liberalizmus egybe tartozó fogalmak, amire szerinte jó példa az 1994-es MSZP-SZDSZ koalíció. Mint mondta, a 2010 óta tartó magyarellenes propaganda mintha tükre volna a Horthy-korszak huszonnégy éve során bekövetkezett propagandának. Felhívta a figyelmet, a mostani tüntetések célja, hogy a kormány tekintélyét és politikai legitimációját a lakosság tömegeiben megrendítsék. Raffay Ernő szerint Magyarországra egyedül az jelent veszélyt, hogyha a Fidesz-KDNP elveszíti a szavazótáborát.

(Fotó: Csalavári László)

A XIX-XX. században három eszmetörténeti-ideológiai irányzat küzdött egymással. Először a magyar reformkorban a haladó liberális eszmék, amelyeket Kossuth Lajostól a radikális Petőfi Sándorig és Bajza Józsefig, a mérsékeltebb Deák Ferenctől kezdve gróf Andrássy Gyuláig és gróf Batthyány Lajosig sokan képviseltek, legyőzték, illetve küzdelmet folytattak a konzervativizmus ellen. A konzervativizmus akkor egy európai irányzat volt, főleg az 1815-ös Szent Szövetségi rendszerben, ami valójában egy durva, feudális áramlatot hozott. Ezt a liberalizmus – egyenlőség, szabadság, testvériség – később elfajult eszméivel próbálta fellazítani.

Ennek a folyamatnak köszönhetően, amely az osztrák államrend elleni lázadásba, vagyis az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcba torkollott, végtére is a konzervativizmus legnegatívabb erői győztek.
És emiatt Magyarországon, amikor a kiegyezés 1867-ben létrejött, a második eszmetörténeti irányzat, a liberalizmus győzött. A Szekfű Gyula által megfogalmazott három magyar nemzedék közül az első nemzedék volt Kossuth Lajosé, Deáké, Eötvös báróé vagy a már előbb említett gróf Batthyányé. Azonban a második ilyen történelmi nemzedék feladata az volt – ahová gróf Andrássy Gyula leendő első magyar királyi miniszterelnök is tartozott –, hogy a magyar liberális nemzetállamot megteremtsék.

Ez a szólás-, a vallás-, a sajtószabadság, valamint ami nagyon fontos a kapitalizmus megteremtéséhez – mivel akkor hazánk még csak a feudalizmusból próbált kijönni –, bevezetik a vállalkozás szabadságát is. Ekkor jön be Magyarországra többek között Ganz Ábrahám családja Svájcból, valamint Galíciából, Oroszországból és román területekről a fürge, tehetséges kereskedő zsidóság, akik megteremtik a hazai kapitalizmust, aminek természetesen voltak pozitív és negatív oldalai is. A liberális magyar nemzetállam, illetve ennek a liberális része tovább is megy pozitív irányba Deák és Andrássy tevékenységével, hiszen az 1868:44-es törvénycikk, ami a nemzetiségi törvény, többek között egyházi területeken és a hozzájuk kapcsolódó iskolarendszer területén a nemzetiségeknek kollektív jogokat ad.

Amikor Magyarországon megszületik a kapitalizmus, főleg az 1873-as nagy gazdasági válság után, akkor a legfontosabb iparágakban – vasútépítés, vasgyártás, bányászat és a könnyűipar ágazataiban – ugyanúgy, mint nyugaton, Magyarországon is létrejön a munkásság, amit Marxék munkásosztálynak neveznek. Hazánkban ezt követően jön létre a szociáldemokrata párt; így a szocializmus eszméi gyökeret vernek itthon is. Ettől kezdve érdekes folyamat zajlik, mert a magyar történelem első konzervatív pártja akkor alakul meg 1894 őszétől gróf Zichy Nándor vezetésével, amikor már a liberalizmus és a szocializmus eszméi Magyarországon csatáznak.

Ekkor a kormánypártnak az a neve, hogy Szabadelvű Párt. A szabadelvű szó a liberálisnak a magyar tükörfordítása. Ez tehát egy liberális-szabadelvű kormánypárt volt. A Katolikus Néppárt 1894 novemberétől, a székesfehérvári katolikus nagygyűléstől létezett, valamint az előbb említett Szociáldemokrata Párt, amely akkor már néhány éve működött.

Igen és ezek küzdenek egymással. A második Wekerle kormány, ami 1906 és 1910 között működött, liberális és konzervatív jegyeket is hordoz, felveszi az állami küzdelmet a csendőrséggel és a rendőrséggel a szocializmus ellen – ilyen volt többek között viharsarki mozgalom. 1910-ben egy integratív személy lesz a miniszterelnök, aki a XX. század kimagasló államférfiúi, Horthy Miklós, gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István mellett talán az egyik legnagyobb személyiség, gróf Tisza István, aki megszervezte a Nemzeti Munkapártot. Ő azt mondja a XX. század elején, amit most 2014-ben hallunk a vezető politikusainktól, hogy döntően fontos a nemzet és munka. Ha a nemzet a megfelelő gazdaságpolitika alapján jó munkát végez, akkor az felemelkedést jelent. A mai kormányzat elképzeléseit hangoztatta már az akkori kabinet is 1909-1910-ben élén Tiszával, aki mellett komoly keresztény politikusok is voltak.

Természetesen! Például a Singler és Wolfner Kiadó vezetői közül a Wolfner bácsi fia, Wolfner Pál, aki Farkas Pálra magyarosítja nevét. Ő munkapárti képviselő lesz és a legmagyarbarátabb zsidó ember, akinek az országgyűlési beszédeit ebben a témában is érdemes tanulmányozni. Sőt a keresztény magyar nemzetállam ellen fellépő radikális szabadkőművesek közül a nagyváradi László király páholynak az egykori főmestere egy református nagyváradi ügyvéd, Dr. Várady Zsigmond. Ő 1910-ben átgondolja a hazai folyamatokat és bizony Tisza István gróf mellé áll. A miniszterelnök a liberális politikát konzervatív jegyekkel erősen ötvözi. A magyarországi 1989-90-es rendszerváltozás időszakához hasonló helyzet van 1910-14 között.

Majd pedig a Horthy-korszak, ami majdnem negyed évszázadon keresztül konzervatív eszméket hangoztat. Csak a Horthy-Teleki-Bethlen és Gömbös miniszterelnök által képviselt konzervatív irányzatot a szomszédos országok meg akarják semmisíteni, mivel revíziós veszélyt látnak benne és több nyugati ország sem szimpatizál a Horthyék-féle elképzelésekkel. Ez éppen a Jászi Oszkár és Károlyi Mihály által elindított magyarellenes propagandának is köszönhető.

A folyamatot úgy lehet magyarázni, hogy ha hazánkban konzervatív fordulat van, akkor a nyugati liberális világnak az törvényszerűen nem tetszik és azonnal támadások érik a mindenkori magyar konzervatív kormányokat.

Valóban, csak egy kicsit bonyolultabban, hiszen „közbejött” a világkommunizmus, az egyesek által imádott Lenin-elvtárs korszaka. Az a kisebbik baj, hogy Magyarországon volt 880 ezer kommunista párttag, de a nagyobbik probléma, hogy bizonyos körökben a kommunizmusnak a történelmet leegyszerűsítő, igazságosságra törekvő, a szegény néposztályt elvileg felemelő elképzelései elterjedtek, de gyakorlatilag természetesen nem voltak rá képesek, csak verbálisan. A kommunizmus és a szocializmus eszméi sajnos sok-sok helyre behatoltak. Ezért volt az a folyamat is, hogy bizonyos hatalomátmentési kísérleti szándékok mentén, amikor 1989-ben októberében az MSZMP átalakult MSZP-vé, a régiből egy új szocialista erő keletkezett. Ugyanakkor liberálisként ott volt az SZDSZ és az akkori Fidesz. Tehát a teljes akkori baloldali szélső radikálisabb liberális eszmevilágot képviselő magyar értelmiségi réteg. '89-ben ott volt MSZP-s pártlefedettséggel a szocializmus eszmevilága, az SZDSZ és a korai Fidesz, akik a liberális ideológiát képviselték, illetve az MDF, ami egyfajta gyűjtőpárt volt, amit ma már a Fidesz testesít meg. Az akkori MDF-ben voltak liberális eszméket vallók, többek között maga Antall József is, vagy Kulin Ferenc, illetve Debreceni József, aki nagy kört írt le a politika világában, de az ő sorsa nem érdekes, mert eszmetörténetileg nem egy komoly személy.

Többek között Csurka István és barátai, és magamat is ide sorolom. Az MSZP és az SZDSZ akkor még formálisan és verbálisan küszködött egymással, de mint ismeretes 1994-ben már koalícióra lépnek, ami egyébként eszmetörténetileg megmagyarázható.

Először rejtetten, majd nyíltan, de már látható volt és a '94-es szocialista-szabad demokrata kormánykoalícióhoz az a cél vezetett, hogy az MDF-ből csak a liberális vonal maradjon. Így szétzúzzák az MDF-et. Antal halála után nagy kérdés volt, hogy Szabó Iván, Für Lajos vagy Boross Péter legyen a kormányfő, és hála Istennek az abszolút konzervatív és meghatározó Boross lett a miniszterelnök. Megindul a küzdelem és az MDF-et széthasítják, először létrejött a MIÉP majd Szabó Iván vezetésével az MDNP nevű szerveződés, ami nagyon rövid életű volt. Az 1994-es MSZP-SZDSZ koalícióval kapcsolatban fontos megemlíteni, az összeállásuk azt bizonyítja, hogy amit én az első világháború előtti szabadkőművesekről szóló monográfiáimban megírom (cím: Harcoló szabadkőművesség – Küzdelem a katolikus egyház ellen, Szabadkőművesek Trianon előtt – Politizáló szabadkőművesség – Szabadkőműves béklyóban – Ady Endre és a szabadkőművesség – szerk.), hogy a páholyokban, például az 1908 és 1919 közötti Jászi Oszkár vezette Martinovics páholynak az volt az elképzelése, ami Horn Gyulának és Pető Ivánnak 1993-94-ben. Vagyis a szocialista-liberális eszmeirányzatot egy pártba hozzák össze. Ezért annak idején Jászi Oszkár azt csinálta, hogy bevett a páholyába Ady Endrétől kezdve Bölöni Györgyön át a liberális értelmiség és a szociáldemokrata párt tagjait, többek között Kunfi Zsigmondot, a Népszava szociáldemokrata szerkesztőjét, vagy a híres szociáldemokrata Rónai Zoltánt, aki a Tanácsköztársaság igazságügyi népbiztosa volt.

A Martinovics páholyban először rejtetten összetalálkoznak a liberálisok és a szociáldemokraták. Jászi Oszkár és Ady Endre szervezni kezdik az Országos Polgári Radikális Pártot. Amikor az első szabadkőműves kormány 1918. október 31-én Károlyi Mihály vezetésével hatalomra kerül, abban három Martinovics páholybeli miniszter és nyolc államtitkár van a liberálisok és szociáldemokraták közül. Ugyanezt a folyamatot érzékelem 1994-ben is, amikor a liberális eszmevilág átalakul és már nem Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, báró Eötvös József, gróf Batthyány Lajos eszmevilágát képviselik a magukat liberálisnak mondók, hanem egy teljesen ateista-kapitalista eszmerendszert, a Jászi Oszkár félét.

A kapitalista gyáralapításhoz és a szabad verseny szabadság részének a működtetéséhez a liberális eszmevilág kell. Ez a mai világban is így van. A liberálisok és a szocdemek az első világháború előtti Martinovics páholyban már ateisták voltak. Ugyanaz a közös „erkölcs”, közös politikai felfogás és közös politikai érdek tartja össze őket. Ez a szempont jelenik meg 1993-94 körül is, amikor Horn Gyula kormánya megalakul, hiszen a volt kommunista mellé odaáll az önmagát teljesen liberálisnak tartó és szabadságszeretőnek mondó párt.

Ennek vannak eszmei-ideológiai és hatalmi okai. Nemrég Szegedre hívtak hármunkat egy beszélgetésre, Németh Miklós, egykori miniszterelnököt, Bíró Zoltánt, egykori MDF elnököt, akinek kellett volna a miniszterelnöknek lennie, mert nagyon széles látókörű, komoly ember, valamint engem, és Szegeden éppen ez a kérdés is elő jött. Az MSZMP, utolsó, magukat reform-kommunistának nevező személyiségei megpróbálták úgy alakítani felülről a rendszerváltozást, hogy a saját hatalmukat megmentsék. Az volt a céljuk, hogy a hatalmukat úgy legitimálják, hogy szabad választást csinálnak és a szabad választáson győznek. Emiatt hozták meg többek között a kft-kről szóló törvényt, hogy „vállalkozzatok nyugodtan, a vagyon úgyis a mi kezünkben van”. De ezért is csinálták a szovjet csapatkivonásokat, felhasználva, hogy Gorbacsov megadta magát Reagennek. Egy személyes történet, ott voltam Moszkvában a szovjet csapatok kivonása egyezményének aláírásánál Somogyi Ferenccel és Horn Gyulával. Akkor ismertem meg Horn Gyula akkori külügyminisztert személyesen, egymással szemben ültünk a repülőgépen és úgy berúgott a visszafele úton, hogy le kellett támogatni a repülőről; megdöbbentő látvány volt.

Ez az egy nem sikerült nekik, mert úgy tűnik, hogy a magyar emberek egy ideig elbutíthatók, meghülyíthetők és kizsákmányolhatók, de egy idő után fölemelik a fejüket. Türelmes a népünk egy ideig, de egy idő után elsöpri az elnyomókat. Ez történt 2010-ben is.

2010-ig az első húsz évben lényegében csak az elsorvasztott konzervatív csírák maradnak csak meg. 2010-ig a részben Gyurcsány vezette, de még csak liberálisnak sem nevezhető pragmatikus, rabló, igazi kapitalista, imperialista csapat – minden marxi kifejezés illik Gyurcsányékra –, amely verbálisan nagyon szép dolgokat mond, de gyakorlatban az emberek, az értelmiségiek, a parasztok teljes kizsákmányolására irányult. Ekkor jött a történelmi fordulat, mert a Fidesz elnöke olyan többséget kapott, ami parlamentáris, tehát alkotmányozó lehetőséget biztosított. Boldogan néztem, amint a konzervatív politika és eszmetörténet jegyeit elkezdték szépen lassan bevezetni a magyar politikai életbe.

Az Orbán-kormány és személyesen a miniszterelnök egyértelműen a XX. századi magyar konzervativizmus jegyeit mutatja. Már csak az, hogy Orbán Viktor szeptemberben az évnyitón a debreceni református nagytemplomban a szószékről azt mondta, hogy „Európa legmodernebb konzervatívjai legyünk”. A másik pedig a legutóbbi tusnádfürdői beszéde volt, amikor az illiberalizumsról beszélt. Ezek azok a gondolatok, amiért már kevesebb miatt is öltek embert vagy hajtottak el kormányt, többek között Csehországban.

Az akkori cseh kabinet gyöngébb helyzetben volt, mint a mostani magyar kormánytöbbség. Könnyen hivatkozhatunk arra, hogy a kétharmados alkotmányosság védelmet nyújt. Ugyanakkor tudni kell, hogy a baloldali erők csoportja a szélső radikális liberálisok és a szocialisták nem alkalmaznak minden esetben korrekt alkotmányos módszereket. Ismerjük, a szocializmus története arról szól, hogy „kinyírlak, ha nem azt gondolod, amit én”. Gondoljunk csak a CSEKA-ra vagy ÁVO-ra, nem is beszélve a KGB-ről. Most ilyen nincsen, illetve van, csak másképpen nevezik. Nagyon nem vagyok ebből a szempontból nyugodt! A magyar titkosszolgálatok feladata az, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a kormányfő védelmében.

A szociálpolitika, a munkához való viszony, a nemzeti érdekeket képviselő, s a határon túli magyarság védelmével kapcsolatos döntések, az erőszak szervezetek átalakítása és megerősítése s az oktatás kérdése mind-mind olyanok, amelyekre valóban konzervatív megoldásokat keres a mostani kormányzat. És éppen ez adja a veszélyhelyzetet, hogy a világ liberálisai és szocialistái összefognak a hazai konzervatívok ellen is. Viccesen szólva: Világ liberálisai és szocialistái, egyesüljetek!

Ezek a tüntetések a baloldal különböző áramlatainak a szélső radikális és liberálisoknak, valamint a szocialistáknak kezdetleges, primitív, remélem, bukásra ítélt, ismételt összefogási kísérlete, a nagy többséggel megválasztott és legitim kormány és a magyarországi rendszer ellen.

Biztos, hogy van külföldi támogatottsága ezeknek az eseményeknek, hiszen az Egyesült Államok és Goodfriend úr története most erről szól. Kívülről biztos, hogy a legnagyobb mértékben támogatja Amerika, ami folyamatosan, nemcsak Magyarországon, de szerte a nagyvilágban keveri a politikai életet, hogy minél nagyobb botrányok legyenek. Azt próbálják elérni, hogy a tüntető ötezer-húsz-huszonötezer tömeg mellé százezrek álljanak, egyfajta baloldali „békamenet” legyen. Ez már felvetné azt a kérdést, hogy maradhat-e a kormány, mert a milliók mást akarnak - a The New York Times milliókról ír majd.

Az egyik legszörnyűbb, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung és az egyéb önmagukat mérsékelt konzervatív lapoknak mondó újságokba a magyarországi kormányt gyalázó írások jelenhetnek meg. Ezek a médiumok a magyar emberekbe próbálják azt belesulykolni – mert a németek mindent elhisznek, amit megír a híres német konzervatív lap –, hogy kérem, még ez a nagy múltú lap is megírja, hogy Orbán lop, csal, hazudik. Jelenleg egy kívülről jövő, támogatott nagyszabású nemzetközi akcióról van szó, ami most még részben rejtetten, de egyre kevésbé látszik rejtettnek.

Céljuk, hogy óriási tömegek menjenek ki az utcára és a nagyvárosokra kiterjedő tüntetéssorozat legyen tavaszig bezárólag, hogy a kormány tekintélyét és legitimitását, politikai legitimációját a lakosság tömegeiben megrendítsék.

Minden bizonnyal, hiszen ezek a kedves visítozó egyetemista gyerekek és a mögöttük álló pénzforrások adottak. Üvöltenek, de az egyetemre nem járnak be, dolgozni nem dolgoznak, gazdag apukák gyermekei. Őket sajnos kőkeményen föl fogják használni, mert nyugaton erre van apparátus, az amerikai külügyminisztériumban és a titkosszolgálatoknál erre külön szakosodott csoportok vannak a külpolitika csináló részlegeinél, és tömérdek pénz is van. A kérdés valóban az, hogy ki bírja tovább? A jobb oldalnak bírnia kell, nincs mese!

Az ATV-ben hallottam – önkínzásként napi két ATV híradót nézek és újabban az autóban Klub Rádiót hallgatok, ez két magyarellenes csapat, de több mint egyszerű ellenzéki médiumok –, azt mondták, hogy három évnél tovább fognak tartani permanens módon a tüntetések. Ez vagy elszólás volt vagy szándékos nyilvánosságra hozás, hogy mindenki úgy készüljön, minden adott, tessék kimenni törni-zúzni. Akár még egy-két fizikai brutális dolgot is produkálhatnak. De szeretném mindenkinek a figyelmét nyomatékosan felhívni, hogy az egész világ sajnos folyamatosan tele van tüntetésekkel. Tüntetnek este 6-tól éjfélig, utána elmennek, kiisszák a kocsmák összes alkoholját, alkoholmámorban alusznak, másnap este 5 órakor felkelnek és ismét kezdik előröl a tüntetés. Abszolút semmi veszélyt a magyar államra nem jelent, a magyar államra egyedül az jelent veszélyt, hogyha a Fidesz-KDNP elveszíti a szavazótáborát.