Rémtörténet, mely bármikor bárkivel akárhol megtörténhet

De nem ilyen világban élünk. Pedig ennek a lélektani, erkölcsi, társadalmi, tömören: tragikomikus játéknak még amerikai szála is van. Olyan izgalmas rémtörténet a Tamásié, ami bármikor bárkivel megtörténhet, aki félbemaradt emberként legalább a fiát szeretné „egész” emberré nevelni. Czintos Bálint azt szeretné, hogy fiát egyetemre hajszolja, hogy „nadrágos ember” legyen belőle, hatalmi tényező, hogy többre vigye, mint vihette ő, az özvegységre jutott, paraszti sorsban rekedt gazdaember. Álma Németh Lászlóé, aki szerint a magyar megújulás egyetlen reménye, hogy működjék a „népi lift”, ami az alsó-középső osztályban rekedt népi sarjadékokat felemelni képes. Ha van a darabnak máig – amúgy örökké – szóló mondandója, az „mindössze” annyi, hogy eme folyamat akár személyes, akár más okok miatt megrekedt, s ez egyként tragédia mind az egyén, mind a társadalom, agyonhasznált szóval: a nemzet számára.

Czintos Bálint ellenzi, hogy frissen érettségizett fiát egy korai házasság eltérítse az általa kitűzött céltól, az egyetemtől. Úgy tűnik fel, minden az apa kezére játszik: előkerül ifjúkori barátja, aki el akar köszönni a világtól, mert túl sokat tud az élet végességéről, a korszerűnek látszó, önmagukat fertőző vallási szekták leegyszerűsítő tanairól, hosszan kutatja, mi mentheti meg az embert az öngyilkosságtól, csak éppen magát nem képes eltéríteni a benne lappangó szándéktól. Halála jó ürügy Czintos Bálintnak arra, hogy a halott tudós életét folytassa, immár az ő alakjában, s arra is, hogy elhódítsa Zsuzsannát, fia menyasszonyát.

Mindezt Tamási Erdélyben eredt szövegkönyvével, költői látomásaként adják elő, mely Bihari József valahai színész (Tiborc!) szerint, aki mellőzte a Románia szó használatát, ez a nyelv „hazai bükkfa tekenőben dagasztott élet”. (Forrás: Ablonczy László Nemzeti lélekharang.)

De mi van a színpadon? Sablonmentes díszlet – Csiszár Imréé –, valamint a képernyőről szabadult főszereplők, Rékasi Károly és Létay Dóra játéka. A méltán népszerű művészek alakításában kissé halovány ugyan a szerelmi szál, de szerencsére ott van a vaskossá erősödött, mégis lendületes Papp Zoltán, aki a vállán viszi Samu bácsi szerepében a darabot, az egész előadást. Minden színpadi pillanatában, minden mozdulatában jelen van, váltásai oly sebesek, mint a legnagyobb mai és régebbi színészeké.

A tragikumot oldó Katona János és Lippai László hozza Tamási vérbő humorát, hozzájuk társul Jakus Szilvia, Ujréti László, Tóth Judit, Varga Miklós, Blazsovszky Ákos és a többiek, Szakács Györgyi hagyományt és iróniát együtt teremtő jelmezeiben.

A telt házas vastaps jelzi: Tamási teremtményei ma is élnek, s megszólítanak.